Ha a Lélektárs fogalmat halljuk, sokunknak egyből romantikus képek jutnak eszünkbe. Tengerparti séták, meghitt vacsorák, szavak nélküli rokon gondolatok, egymásba feledkező szerelmespárok.
És valóban sok lélektárs valóban lehet egyben „duálpár” is, de az ilyen lélektárs ritka, mint a fehér holló.
Tartalomjegyzék
Lelkünk és társbérlőink
Nem hiszem, hogy ismernék olyan embert, aki életében csak egyetlen ember iránt érzett vonzalmat, áhított szeretetet, szerelmet.
Gyerekkori szerelmeink, tinédzser ideáljaink, felnőtt párkapcsolataink jellege és tárgya egészen más és más. Az óvodás első csók izgalma és fontossága, az adott fejlődési szakaszban ugyan olyan jelentőséggel bír, mint esküvőnk napján az oltár előtt.
Ahogy személyiségünk változik, fejlődik, úgy változnak persze preferenciáink is, de az alapérzés nem változik: minden ember társra vágyik.
Szinte születése pillanatától keresi-kutatja, ki lehet, mi lehet az ő lélek-társa, és ha nem éri menet közben túl sok csalódás, szíve ajtaját bátran és örömmel nyitja meg újra és újra a betérő szíves vendégek előtt.
Hogy kik lesznek azok akik társainkká lesznek, vagy ideig-óráig, vagy akár egy egész életen át, az minden esetben rólunk árulkodik.
Lélek-társunk saját személyiségünk tükre, amelyben jó, ha megnézzük magunkat!
Hány és hány embert ismerek, aki sokszor panaszkodik élettársára, annak viselkedésére, és szokásaira – pedig minden esetben csak és kizárólag ők azok, akik úgy döntöttek és döntenek folyamatosan, hogy ezzel a társsal élik életüket.
Sokszor nehéz és fájdalmas szembenézni azzal, hogy életünk párja, lelkünk társbérlője már nem tükröz bennünket. Ehhez fontos felismerni, hogy minden ember folyamatosan változik, és a lelki fejlődés különböző szakaszaiban tart.
Az emberi lélek, noha időtlen jelleggel bír, a spirituális ébredés fokozatainak megfelelően, más-más felismerési stádiumban lehet. Mikor társat választunk magunknak, leggyakrabban olyan társat választunk, aki velünk „egy szinten áll”, aki hozzánk hasonló – hisz a hasonló a hasonlót szereti.
Ez csak természetes, hisz az ember mindig a személyes preferenciák mellett választ. Tiniként a diszkósok, a diszkósokkal, a rockerek a rockerekkel barátkoznak; és ez legtöbbször így is marad „felnőtt” korban is.
A hasonlóságokon alapuló lélektárs kapcsolatok tartósságának záloga, az együtt fejlődés!
Hiszen ahogy öregszünk, új hatások érnek, aminek mentén változunk, ezért ha nagyon más irányba fejlődik két ember érdeklődése, bármennyire is ideális és harmonikus volt egykoron két ember között a kapcsolat, idővel ez az összhang teljesen eltűnhet.
Sokan nehezen is értik meg, hogy miért van az, hogy a hosszú ideig, akár évtizedekig a legnagyobb boldogságban és összhangban élő párok, lélektársak kapcsolatai, később hogyan bomolhatnak meg, miért mennek sokszor tönkre?
A válasz egyszerű: Minden változik. És ha a hasonlóságra épülő párkapcsolatok párosai nem együtt és nem egy irányba változnak, törvényszerű, hogy egymás görbe tükreivé legyenek.
Így egymásra és egymás szemébe nézve, már nem a jót, nem a harmóniát látják, hanem egymás torz tükörképeit.
Hibás gondolat ilyenkor a másik felet hibáztatni vagy vádolni.
Ilyen helyzetben senki sem rossz vagy hibás. Csak „más” lett. És egy sokkal tágabb perspektívából nézve, pont ez a hasznos és a jó, mert a változás hozhatja egyedül a fejlődés lehetőségét. Csak az ilyen lélektársaknak egymás elengedése nagyon nehéz.
Lélektárs és az Árnyék
A hasonlóságokra építő lélektársakkal szemben sokszor előfordul, hogy valaki pont ellentétes tulajdonságokkal bíró társat választ magának. Ennek oka abban keresendő, hogy ahogy C.G. Jung pszichoanalitikus megállapítása mondja, mindnyájunkban ott él az „árnyék”, személyiségünk ellenpontja.
Miután a legtöbb ember saját lelkivilága mélységeibe nem könnyen vagy nem szívesen néz, ezt az árnyékot projektálja, kivetíti a külső világba.
Csatlakozz most a Lélekút Társaság szabad spirituális közösségi oldalához! A Lélekút Társaság küldetése, hogy a tiszta, valódi ezotéria, spiritualitás, okkultizmus és misztika iránt elkötelezett személyek számára lehetővé tegyük a közösségépítést.
Ha én nagyon határozottan azt gondolom és állítom magamról, hogy én sohasem válhatnék munkanélküli alkoholistává, könnyen vonzok be lélektársként pont egy ilyen embert.
Ha én egy életvidám, emberszerető közösségi embernek hiszem magam, lélektársként könnyen egy kedvetlen, emberkerülő mufurcot „vonzok be”. Sokan csak később ébrednek rá társuk ilyen tulajdonságaira, és sokan úgy hiszik, hogy a sors kegyetlen és ironikus fricskája ez.
Pedig óriási tanulási lehetőséget kaptak ezzel arra, hogy felfedezzék, felismerjék a saját személyiségükben mi az, amitől a legjobban félnek, amivel a legkevésbé akarnak érintkezni, ami saját lelkük árnyéka.
Az árnyék-lélektársakkal való kapcsolat legnagyobb buktatója a mártíromság.
Amikor valaki azt gondolja vagy hiszi, hogy a felismert és tudatosított „rossz” társ mellett, minden nehézség ellenére ki kell tartani. Tudni kell: az árnyék-kapcsolatok minden esetben ugródeszkák. Lehetőség a lélek fejlődésére.
De jó tudni, hogy a természet rendje szerint minden a világosság felé törekszik. A lelki kiteljesedés záloga a boldogság és az elégedettség iránti természetes igény, így az ennek keresése is.
Egy árnyék-kapcsolatban ügyelni kell arra, hogy ne az árnyék-én húzza le a kapcsolatot, hanem az öntudatos-én emelje a másikat – ha lehetséges. Tapasztalatom szerint sajnos a legtöbb ilyen kapcsolat „menthetetlen”.
Vagy pontosabban szólva a megmentése záloga pont a szakítás, az elválás.
Általában ez az a sokk, ami a visszatartó, vagy lefele csúszó árnyék szereplőt kijózanítja, felébreszti ebből a szerepből. A kilépés persze jó, ha időben történik. Nem kell, hogy végzetes legyen.
Bár tanulságos példa volt számomra, amikor egy árnyék-kapcsolat lecsúszott alkoholista férje, egyetlen kijózanító pillanattal tette le élete hátralevő részére az üveget, mikor felesége váratlan hirtelenséggel rákban meghalt, és elhagyta őt.
A fájdalmas szembesülés, és a lélektárs elvesztése, valódi katarzist, lelki megtisztulást hozott életébe. Tágabb perspektívából nézve, lélektársa a legnagyobb áldozatot hozta érte, hogy segítse lelki fejlődését.
Szeretnéd megtudni, hogy a párod, vagy a kiszemelted valóban az Ikerlángod-e? Készítettünk erre egy ikerláng tesztet, kattints ide!
Tarts a fény felé
A spirituális létszemlélet arra tanít bennünket, hogy ismerjük fel, ebben a világban mindenki tanuló és tanító is egyben. Minden párkapcsolatunk, első szerelmünktől, a halálos ágyunk mellett virrasztó lélektársunkig, azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk, fejlődjünk általa.
Érdekes paradoxon az a tény is, hogy ahogyan a kor haladtával egy ponton túl testünk leépül, szellemünk pont ellentétes módon teljesedik ki. Életünk nagy kalandja során megannyi utastársunk azért kerül velünk kapcsolatba, mert mindnyájan valamilyen ajándékot hoznak nekünk.
Persze néha ez az „ajándék” megannyi ostorcsapás, kijózanító fájdalom, kellemetlen ösztökélés, hogy haladni kell.
Lépni kell tovább, vagy másfelé. A világosság, a józanság, a boldogság felé.
Egy biztos: az Univerzum alaptörvénye a Szeretet. A vonzás. A kapcsolat. Senkinek de senkinek nem sorsa vagy végzete a magány, az egyedüllét vagy a rossz párkapcsolat.
Megannyi lélek-társ hasznos kapcsolata által, pont a súrlódások, az összeütközések által, lelkünk gyémánttá csiszolódik, hogy a tiszta fény, ragyogó tükre, prizmája lehessen, mely magunk és mások életének pompás ékességévé válik.
És ha lelkünk megtisztult, a vonzás univerzális törvénye szerint olyan lélektársat vonzunk magunkhoz, aki tökéletes párunk, a duálunk, valódi másik felünk. Selyem foglalata gyémánt-lelkünk, boldog életének.
Szerző: Tarr Bence László
Forrás: tarrdaniel.com