A Mindenszentek ünnepének valódi eredete. A Halloween középkori és európai, nem pedig modern amerikai pogány ünnep

A Mindenszentek ünnepét november elsején tartják szerte az egész világon. A szent nap eredete a múlt ködébe vész, ahogy az is, miért „minden szent” emléknapja.

Amikor pedig a Halloween kerül szóba, rengetegen kapják fel a vizet, holott az a szó csak annyit jelent: Mindenszentek Előestéje (és nem pedig hell-will-win ’a pokol fog győzni’, ahogy valaki némi tablettás bor elfogyasztása után kitalálta).

Aki kicsit járatos a keresztény ünnepekben, az valószínűleg úgy tanulta, hogy a Mindenszentek ünnepe akkor született, amikor Bonifác pápa a római Pantheont, az „összes isten templomát” keresztény szentéllyé alakíttatta.

Az utóbbi idő kutatásai azonban sokkal összetettebb képet rajzolnak ki

Bizonyos források már a legkorábbi időben is említik a szentek tiszteletét és kiderült az is, hogy az ünnepnek nincs köze a Pantheonhoz, a dátumnak pedig a kelták ünnepéhez.

Sokkal inkább egy császárhoz és egy bizánci területről származó pápa küzdelméhez, meg a képrombolás mozgalmához. Ismerd meg a Mindenszentek ünnepének valódi eredetét!

A hagyományos és tévesnek bizonyult magyarázat a Mindenszentek eredetére és a hiányzó részletek

A közismert változat szerint a keleti keresztény közösségek már korán közös ünnepet rendeztek a vértanúk tiszteletére. Szent Efrém Kr. u. 360 körül említ egy ilyen megemlékezést május 13-án, Szent János Aranyszájú pedig évszázad végén prédikációt tartott „a világ minden táján szenvedett vértanúk” emlékére.

A kutatók rendszerint ehhez kötik a bizánci szokást, amely Pünkösd utáni vasárnapon tartja az összes szent ünnepét. Egyes szír hagyományokban a megemlékezés még korábban, húsvét hetében zajlott – ennek nyomai ma is felfedezhetők a káld keresztények és az asszír hívek liturgiájában.

A történet római fejezete 608-ban kezdődött. Bonifác pápa ekkor kapta meg Phókas császártól a hatalmas, kerek épületet, amelyet a nép Pantheonnak nevezett. A kupola a kor legnagyobb betonboltozata volt, és a pápa május 13-án Szűz Máriának és minden vértanúnak szentelte fel.

A dátum megegyezett Efrém keleti említésével, ami aligha tűnik véletlennek. Mivel akkoriban a szentek tisztelete szinte kizárólag a vértanúkra irányult, az „összes vértanú” temploma valójában minden szent templomának is számított.

A középkori beszámolók szerint később az ünnepet május 13-ról november 1-jére helyezték át. A legtöbben ezt IV. Gergely pápának tulajdonítják, aki 827 és 844 között uralkodott. Még az ő ideje előtt is voltak helyek, ahol már az új időpontot követték, míg például az ír közösségek egy 8. századi forrásban áprilisra tették az ünnepet. Bár IV. Gergely döntéséről nem maradt fenn hivatalos rendelet, a hagyományt a kortárs Ado, Vienne püspöke rögzítette Martyrologiumában az 850-es években, s innen terjedt tovább a későbbi liturgikus könyvekbe egészen a tridenti reform idejéig.

Miért hiányos a klasszikus történet

A modern régészet és szövegkutatás több ponton is megkérdőjelezi a korábbi elbeszélést. Elsőként: a Pantheon feltehetően soha nem volt templom a szó vallási értelmében. A név egyszerűen „az összes isten házát” jelenti, építészeti felépítése viszont teljesen eltér a római szentélyekétől.

Nem rendelkezik oltárral, előudvarral vagy zárt szentélykörzettel. Az újkori kutatók, például Amanda Claridge az Oxford Archaeological Guide to Rome című munkájában, arra jutottak, hogy a „templom” elnevezés a korai középkorban született, amikor a keresztények az épület hatalmas méretei miatt el sem tudták képzelni, hogy más funkciója lehetett.

A második kérdés a megnevezésben rejlik. A korai források következetesen ad martyres – „a vértanúk temploma” – formában említik az épületet, és nem ad sanctos, vagyis „a szentek temploma” néven.

A 3–4. században valóban a legtöbb szent vértanú volt, de nem kizárólag. A 4. század végére már megjelent a „hitvalló szent” alakja is: olyan ember, aki szenvedett a hitéért, mégsem halt meg üldöztetésben. Aranyszájú Szent János, amikor még Antiochiában szolgált, megemlékezett Filogóniosz püspökről, dicsérve életének igazságát, jóllehet az illető nem halt vértanúhalált.

Észak-Itáliában Szent Gaudentius bresciai püspök „áldott hitvallónak” nevezte Nagy Szent Vazult, ezzel is bizonyítva, hogy a hitvallók tisztelete már a 7. század előtt elterjedt Nyugaton.

A különbség jelentős. Mivel a Pantheon feliratain és a korai római liturgikus könyvekben mindig a „vértanúk temploma” kifejezés szerepel, valószínűbb, hogy az épület eredetileg kifejezetten a hitükért vérüket adók emlékhelye volt, és nem minden szenté.

A templom neve a korai stationes ecclesiae listáiban is feltűnik: a húsvéti hét napjain a hívők sorra látogatták Róma legfőbb bazilikáit – Húsvétvasárnap a Santa Maria Maggiore-t, hétfőn a Szent Pétert, kedden a Szent Pált, szerdán a Szent Lőrincet, csütörtökön az Apostolok templomát, pénteken pedig a „vértanúk templomát”, vagyis a Pantheont.

Érdekes egybeesés, hogy a szír egyház is pénteken tartotta az összes vértanú közös megemlékezését, ami valószínűleg nem véletlen egyezés.

Rómától a frank birodalomig: a Mindenszentek egyetemes ünnepének születése

Amikor a 9. század elején újra fellángolt az ikonrombolás – ezúttal V. Leó, II. Mihály és Theophilosz császárok idején –, Róma már rég kijelölte az álláspontját. A pápák számára a képek védelme nem pusztán művészeti kérdés volt, hanem a hit lényegének megvallása. A szentek ábrázolása azt fejezte ki, hogy az isteni kegyelem az emberi testben is megmutatkozik.

Ez a második ikonromboló korszak 814 és 842 között zajlott, és egybeesett IV. Gergely pápaságával (827–844). A kortárs források neki tulajdonítják, hogy a Mindenszentek ünnepét november első napjára tette, és ezzel egyetemes keresztény szertartássá emelte.

A döntés mögött tudatos szimbolika húzódott. A Karoling Birodalmat ekkor már Nagy Károly fia, Jámbor Lajos irányította, akinek uralma alatt a teológiai viták és a kulturális megújulás párhuzamosan zajlott. A Frank Birodalom tanult püspökei és tudósai a bizánci nézetekkel ütközve próbálták tisztázni a képek jelentőségét, és e folyamatban a Mindenszentek ünnepe a hit és a közösség egységének jelképévé vált.

A képtisztelet és a szentek kapcsolata

Ha a Pantheon valóban a vértanúk temploma volt, akkor a Mindenszentek ünnepének eredete máshol keresendő – talán az ikonok tisztelete körüli vitákban, amelyek a 8–9. században rengették meg a keresztény világot.

726-ban kezdődött az ikonrombolás időszaka. A római pápák azonnal reagáltak. II. Gergely pápa elítélte a képek pusztítását, és kemény hangon bírálta III. Leó császárt.

Utódja, III. Gergely szír származású volt, 731-ben választották meg, és uralkodása első évében zsinatot hívott össze Rómában. A zsinat kiközösítéssel fenyegette mindazokat, akik „ledöntik, megszentségtelenítik vagy gyalázzák az Úr, az Ő Anyja, a dicsőséges és szeplőtelen Mindig Szűz Mária, az áldott apostolok és az összes szent képeinek tiszteletét” – így olvasható a Liber Pontificalis feljegyzéseiben.

Ugyanitt szerepel, hogy a pápa az ősi Szent Péter-bazilikában oratóriumot emelt, amelyet az összes szentnek szentelt, ereklyékkel töltött meg, és elrendelte, hogy a benne bemutatott szentmisék kánonjába iktassák be a mondatot: „akinek ünnepét ma dicsőséged színe előtt a világ minden táján megtartjuk, Urunk, Istenünk”.

A korabeli beszámolók szerint a zsinat határozatait márványtáblákra vésték, és az oratórium falaira függesztették – páratlan szokás a korai középkori Rómában. III. Gergely pápa ezzel párhuzamosan átfogó templomfelújításba kezdett: mozaikokkal és festett ikonokkal díszíttette a bazilikákat, tudatosan kifejezve, hogy Róma elutasítja a császári képromboló politikát.

Zsinatok és félreértett tanítások

794-ben Frankfurtban zsinat ült össze, hogy értékelje a 787-es II. Niceai Zsinat döntéseit, amelyek hivatalosan elítélték az ikonrombolást és jóváhagyták a szent képek tiszteletét. A frank püspökök azonban gyenge latin fordításból dolgoztak, és félreértették a szöveget: azt hitték, hogy a niceai atyák a képek imádását tanították. Ennek alapján a frank zsinat elutasította a döntéseket.

I. Hadriánusz pápa gyorsan reagált és tisztázta, hogy a zsinat különbséget tett az imádás és a tisztelet között: az előbbi egyedül Istent illeti, az utóbbi a szenteket. A félreértés azonban tovább élt, és 825-ben Párizsban újra napirendre került, amikor a bizánci császárok levelet küldtek Jámbor Lajosnak, védve saját képromboló álláspontjukat.

A párizsi zsinat ismét hibás következtetésekre jutott, és elutasította a képtiszteletet, ezúttal anélkül, hogy megértette volna a teológiai különbséget a tisztelet és az imádás között. A dokumentumok Rómába kerültek, ahol IV. Gergely, az újonnan megválasztott pápa csendes, mégis hatásos válasszal reagált: nem vitairattal, hanem a liturgia erejével.

A dátum üzenete

A történészek különös egyezést fedeztek fel: III. Gergely pápa 731-es zsinata és az 825-ös párizsi zsinat is november 1-jén ült össze. Ha mindez véletlen, akkor is figyelemre méltó; ha tudatos választás, akkor kulcsot adhat ahhoz, miért vált éppen ez a nap a Mindenszentek ünnepévé.

III. Gergely zsinata, amelynek határozatait márványba vésték, a képek tiszteletét és a szentek tisztelésének jogosságát védelmezte. Amikor IV. Gergely közel egy évszázaddal később újra találta magát hasonló viták közepén, ugyanazt a napot jelölte ki az ünnep hivatalos dátumaként. A döntés egyfajta liturgikus válasz volt: az Egyház ezzel hirdette, hogy Róma továbbra is kitart a szent képek, s ezen keresztül a szentek tisztelete mellett.

A Mindenszentek ünnepe így vált teológiai állásfoglalássá és politikai üzenetté egyszerre. Egyetemes híd lett Kelet és Nyugat között, amikor a két fél már eltávolodóban volt egymástól.

A pápai döntés gyorsan átterjedt a Karoling Birodalomra, ahol Ado viennei püspök, Florus lyoni diákonus és Sigebert gembloux-i szerzetes egyaránt lejegyezte a martyrologiumokban és krónikákban. A 9. század közepére minden frank kolostorban és székesegyházban felhangzott az Omnium Sanctorum officium éneke november első napján.

A művészet és a hit diadala

A történet végül nem a pogány szobrok ledöntéséről, hanem a szent képek megőrzéséről szól. III. Gergely pápa templomfelújításai, az összes szent oratóriuma a Vatikánban és a mozaikokkal díszített bazilikák mind teológiai nyilatkozatnak számítottak. Minden aranyozott glória és márványoszlop ugyanazt az üzenetet hordozta: az isteni fény az emberi arcokon is megjelenhet.

Amikor a Mindenszentek emléknapját egyetlen őszi napra helyezték, az Egyház a vértanúk és a szentek közös ünnepével a hit örömét hirdette. A november 1-jei gyertyák fénye ma is azt a több évszázados üzenetet idézi, hogy a szentség látható nyomot hagy a világban, és arra buzdítja az embereket minden korban, hogy a fényt válasszák az emlékezésben.

A Mindenszentek és a Halloween kapcsolata

Ahogy a 8–9. századi pápák és zsinatok átalakították a szentek ünneplését, párhuzamosan a népi hagyományok is formálódni kezdtek. A Mindenszentek liturgikus napja mellett az előestéje – az All Hallows’ Eve – egyre inkább sajátos rítusokat kapott. Az angol nyelvben ebből alakult ki a „Halloween” szó.

A kereszténység terjedése során a helyi közösségek ősi szokásait gyakran beillesztették az új vallási naptárba. A kelta Samhain ünnepe, amely a betakarítás végét és a tél kezdetét jelölte, különös időszaknak számított: úgy tartották, ilyenkor a halottak és az élők világa közelebb kerül egymáshoz. Amikor a Mindenszentek ünnepe novemberre került, a dátum egybeesése elősegítette a két hagyomány összefonódását.

A késő középkorban már általánossá váltak az október 31-i népszokások: a gyertyagyújtás, a halottakért való imádság, a házról házra járó „souling”, amelyben énekekért és imákért cserébe ételt adtak. A maszkok, jelmezek és lámpások mind a határidőket jelképezték – az élő és a holt, a fény és a sötétség közötti átmenetet.

A modern Halloween ugyan világi formát öltött, mégis mélyen őrzi eredeti magvát: egyházi ünnep, amely a szentek emlékét, a közösségi összetartozást és az emberi emlékezet erejét hirdeti. A fény, amely ezen az estén fellobban, ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint amelyet Bonifác pápa, III. Gergely és IV. Gergely gyújtott meg Róma templomaiban több mint ezer évvel ezelőtt.

Mi a különbség a halloween, mindenszentek és a halottak napja között?

A Halloween az Eredet vallásának egykori, ősi szent napja, az Átjáró és az Ősök napja – ebből lett előbb kelta, majd egyházi ünnep. A Mindenszentek ünnepi liturgikus alkalom a szentek tiszteletére, a Halottak napja pedig a személyes imádság és emlékezés napja az elhunytakért.

Mikor van a halloween, a mindenszentek és a halottak napja?

Október 31. – Halloween

November 1. – Mindenszentek

November 2. – Halottak napja

Halloween (október 31.)

a Stellarion szerint az Eredet vallásának egykori, ősi szent napja, az Átjáró és az Ősök napja. A hagyomány innen fejlődött tovább a kelta Samhain ünneppé, majd a keresztény liturgia Mindenszentek előestéjeként olvadt be a naptárba. a modern Halloween elemei Londonon és az Egyesült Államokon keresztül váltak világszerte elterjedtté.

Mindenszentek (november 1.)

egyházi ünnep, a megdicsőült lelkek és a szentek emléknapja, liturgikus jelentőségű, sok helyen kötelező szentmisével és ünnepi imákkal jelölik meg a napot. Magyarországon hivatalos ünnepnapként tartott megemlékezés, a templomi liturgia központi szerepet kap.

Halottak napja (november 2.)

imádságra és emlékezésre szentelt nap az elhunytakért, külön hangsúly a megholtakért végzett közbenjáráson és a purgatóriumban lévő lelkekért mondott imákon. A hagyományos gyakorlathoz tartozik a sírok felkeresése és gyertyagyújtás; Magyarországon a sírlátogatás kulturális központi mozzanat a novemberi idősávban.

A Mindenszentek ünnepének első hivatalos említései

A koraközépkor olyan évszázadokat jelent, amikor kevés írásos emlék maradt fent, mert kevés irat is született – ezért hívják sötét középkornak és nem pedig a szellemi sötétség miatt!

Aligha mellékesen a „sötétség” a barbár hordák dúlásának, Róma elpusztításának a következménye. Kelet-Római Birodalomban tovább élt és virult a római kultúra.

A három forrás – Ado, Sigebert és Florus – egymást kiegészítve mutatja a folyamatot, amely során az „Omnium Sanctorum Festum” egyházi ünneppé vált.

1. Ado of Vienne leírása őrzi a legkorábbi hagyományt: Bonifáciusz pápa kérésére Phókas császár a Pantheont a Szűz Mária és minden vértanú templomává avatta, és ezzel megszületett a közös szentemlékezet gondolata. Ado ugyanakkor már hozzáteszi, hogy a frank területeken is meghatározták az ünnepet, Lajos császár és Gergely pápa kezdeményezésére.
2. Sigebert of Gembloux krónikája pontos dátumot közöl: 835-ben történt a döntés, amely a frank és német püspökségek számára kötelezővé tette a november elsejei ünnepet. A krónikás a római hagyományra hivatkozik, amelyet Bonifác pápa vezetett be.
3. Florus Lugdunensis liturgikus bejegyzése mutatja, hogy az ünnep már rögzült a nyugati egyházi naptárban. Az egyszerű sor a teljes keresztény világ számára egységesítette az időpontot, és a későbbi magyarázatok révén az ünnep római eredetét is megőrizte.

A három tanúság együtt azt bizonyítja, hogy a november elsejei All Saints’ Day nem hirtelen döntés eredménye volt, hanem fokozatos folyamat, amelyben a római szokás, a karoling birodalmi rendelkezés és a liturgikus gyakorlat egymásra épült.

A folyamat kezdete a Pantheon átalakítása, folytatása a római ünnep, csúcspontja pedig Lajos császár rendelete, amely az ünnepet egész Nyugaton általánossá tette.

1) Ado of Vienne — Martyrologium (rész az összes szentek ünnepéről)

A legkorábbi, 9. századi iratban a Mindenszentek még alapvetően az összes keresztény vértanút együttesen jelentette. Omnium sanctorum – minden (összes) szentek.

Latin szöveg:

Petente namque papa Bonifacio, jussit Phocas imperator in veteri fano, quod Pantheon vocabatur, et a Domitiano prius factum erat, ablatis idololatriae sordibus, ecclesiam beatae semper virginis Mariae, et omnium martyrum fieri: ut ubi quondam omnium, non deorum, sed daemoniorum cultus agebatur, ibi deinceps omnium fieret memoria sanctorum; quae ab illo tempore Kalendis Novembris in urbe Roma celebris et generalis agitur. Sed et in Galliis, monente sanctae recordationis Gregorio pontifice, piissimus Ludovicus imperator, omnibus regni, et imperii sui episcopis consentientibus, statuit ut solemniter festivitas omnium sanctorum in praedicta die annuatim perpetuo ageretur.

Magyar fordítás:

Bonifác pápa kérésére Phókas császár elrendelte, hogy a régi templom, amelyet Pantheonnak neveztek és amelyet korábban Domitianus épített, a bálványimádás bűzétől megtisztítva a Boldogságos, mindenkor Szűz Mária és minden vértanú templomává váljon. Így azon a helyen, ahol egykor minden lény imádása folyt, akik istenek helyett démonok voltak, attól kezdve az összes szent emlékezete ünneplést nyerjen. Attól az időtől kezdve a római városban november Kalendae napján ünnepélyes és általános szertartásként tartják. Galliában is, a szent emlékezetű Gergely pápa buzdítására, a legjámborabb Lajos császár a birodalma és királysága minden püspökének egyetértésével meghatározta, hogy az összes szent ünnepe ugyanazon a napon, minden évben, örök időkre ünnepélyes módon megtartassék.

Értelmező megjegyzés a szöveghez:

Ado, Vienne püspöke (†874) krónikás és liturgikus író volt, aki a 9. század közepén megerősítette, hogy a római és frank területeken november első napján általános ünneppé vált az „Omnium Sanctorum Festum”, vagyis az összes szent ünnepe. Ado ezzel a szöveggel a későbbi középkor számára is megőrizte a római hagyomány és a frank birodalmi döntés kapcsolatát: a pogány Pantheon átalakulása a keresztény egyház szentélyévé, valamint az ünnep kiterjesztése Galliára és Németföldre.

2) Sigebertus Gemblacensis — Chronicon (bejegyzés 835. évre)

Latin szöveg:

835. / 21 / 5. Monente Gregorio papa et omnibus episcopis assentientibus, Ludowicus imperator statuit, ut in Gallia et Germania festivitas omnium Sanctorum in Kalendis Novembris celebraretur, quam Romani ex instituto Bonefacii papae celebrabant.

Magyar fordítás:

835. / 21 / 5. Gergely pápa buzdítására és minden püspök egyetértésével Lajos császár kinyilvánította, hogy Galliában és Germániában az összes szent ünnepe november első napján tartassék, amelyet a rómaiak már Bonifác pápa rendelkezése alapján ünnepeltek.

Történeti magyarázat:

Sigebert, Gembloux 12. századi szerzetes, krónikájában a 9. század közepén hozott birodalmi döntésre utal. A bejegyzés arról tanúskodik, hogy Lajos császár, Gergely pápa ösztönzésére, birodalmi szinten kiterjesztette a november elsejei szentünnepet a frank területekre.

Bár a bejegyzés későbbi forrásban maradt fenn, a tudósok elfogadják, hogy a krónikás régebbi, karoling kori anyagból dolgozott.

E szöveg tehát a hivatalos birodalmi elhatározásról ad hírt: az addig római ünnep nemzeti, majd egyetemes keresztény ünneppé vált. A szöveg rövid, mégis világos: a római gyakorlathoz igazodva, Gergely pápa kezdeményezésére, a császári akarat tette kötelezővé az ünnepet Galliában és Germániában.

3) Florus Lugdunensis — Auctarium Flori (martirológiai hagyomány)

Latin szöveg:

Kalendis. Festivitas omnium Sanctorum.

(In posterioribus commentariis additur: “Quae ab illo tempore Kalendis Novembris in urbe Roma celebris et generalis agitur.”)

Magyar fordítás:

November első napján: az összes szent ünnepe.
(Későbbi magyarázatokban hozzáfűzték: „Attól az időtől kezdve Rómában november első napján ünnepélyes és általános szertartásként tartják.”)

Történeti magyarázat:

Florus, Lyon tudósa és diákonus, a 9. század közepén élt, és liturgikus munkáiban összekapcsolta a római, angolszász és frank hagyományokat. A rövid bejegyzés egyszerű, mégis jelentős: már a korai nyugat-európai liturgikus naptárakban rögzíti november első napját az „Omnium Sanctorum” ünnepének.

A Lyonban szerkesztett martyrológiumok Beda és Ado műveivel együtt mutatják, hogy a 9. századra az ünnep dátuma egységessé vált a nyugati kereszténységben. A hozzáfűzött magyarázat utal a római eredetre és a hagyomány általános elterjedésére: a Pantheon felszentelésétől és Bonifác pápa intézkedésétől kezdve Rómában már e napon tartották az ünnepet, amelyet később a frank és német püspökök is átvettek.

III. Gergely pápáról röviden, akinek a Mindenszentek köszönhető

III. Gergely pápa – szír származású volt. Rómába azért utazott, hogy részt vegyen II. Gergely pápa temetésén, ám végül őt választották meg pápává. A bizánci rítushoz tartozott, és Szíriában egyszerű papként szolgált egy püspök alatt. Emiatt engedélyt kért Ravennai Exarchátus vezetőjétől, hogy elfogadhatja-e a pápai tisztséget, és jóváhagyást kért a saját püspökétől is, illetve attól, aki a püspökét felügyelte.

A választása idején az egyházban az ikonrombolás korszaka dúlt. Szent János Damaszkuszi kemény bírálatokat kapott III. Leó császártól, mivel védelmébe vette a szentek képeit. Az új pápa, Gergely levelet küldött a császárnak, amelyben arra kérte, hogy mérsékelje a támadásokat. A császár válasza az volt, hogy börtönbe vetette a pápai küldöttet, aki a levelet vitte.

Gergely pápa zsinatot hívott össze, amely elítélte az ikonrombolást. Erre III. Leó császár hajóhadat küldött, hogy a pápát börtönbe vagy száműzetésbe vigye. A hajóhad azonban hajótörést szenvedett, így a császár embereket küldött, akik elfoglalták a pápai birtokokat Szicíliában, Calabriában és Illíriában.

Gergely pápa Róma-szerte helyreállíttatta és gazdagon díszítette a templomokat, új képeket is elhelyeztetett bennük. Általános templomfelújítási programot is indított. A régi Szent Péter-bazilika főoltára elé teljes ikonosztáziont állíttatott, amelyhez a ravennai exarcha márványpilléreket küldött ajándékba.

Az a „kápolna”, amelyet Gergely építtetett az ókori Szent Péter-bazilikában, valójában egy oratórium volt, ahol számos szent ereklyéjét egyesítette. Alapított egy kolostort is Szent Chrysogonus tiszteletére, továbbá egy ispotályt és zarándokházat, amelyet Szent Sergius és Szent Bacchus nevére hagyott örök alapítvánnyal. Ő nevezte ki Szent Bonifácot Németország érsekévé és pápai legátussá.

Spiritan kiemelt összefoglaló, avagy dióhéjban A Mindenszentek ünnepének meglepő eredetéről

A Mindenszentek ünnepe november 1-jén a szentek és vértanúk közös megemlékezése, amelynek gyökerei Bizánc, Róma és a Frank Birodalom vallási-politikai küzdelmeibe nyúlnak vissza.

A korábbi magyarázat szerint Bonifác pápa a Pantheont szentelte keresztény templommá, ám új kutatások szerint az ünnep valódi születése III. Gergely pápa és az ikonrombolás elleni küzdelem idején történt.

A dátum – november 1. – szimbolikusan kapcsolódik a képtisztelet védelméhez, és később IV. Gergely pápa alatt vált egyetemes keresztény ünneppé. A Mindenszentek a hit egységének, az emlékezés és a fény diadalának szimbóluma lett.

GYIK – Gyakran feltett kérdések a Mindenszentek eredetével kapcsolatban

GYIK – Mindenszentek története dióhéjban