Nagypéntek napja és a Húsvét kiemelten fontos keresztény ünnepek - vagy nem is keresztények eredetileg?
Mi van, ha kiderül, hogy ezek az ünnepek sokkal ősibbek, évezredekkel megelőzve Jézus születését?
A cikkünk végén megmutatjuk, honnan ered a Húsvét – most előbb ismerkedjünk meg a Nagypéntek szimbolikájával!
Tartalomjegyzék
Mi az a Nagypéntek és miért fontos ünnep?
Nagypéntek az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a liturgiában a húsvéti szent három nap második napja, aliturgikus nap, a megváltó szenvedés és kereszthalál ünnepe. Szigorú böjti nap.
A Nagypéntek különböző elnevezései
A zsidó naptárból eredően: Paraszkeué (gör.), Parasceve (lat.), ‘Készületi nap’ (vö. Mt 27,62; Lk 23,54; Jn 19,31). Innen lett a keleti egyházban: Hé hagia kai megalé paraszkeué, ‘A szent és nagy készületi nap’.
Ebből lett a szláv nyelvekben és a magyarban a Nagy péntek. A latin egyházban a nagypéntek hivatalos neve: Feria sexta in passione et morte Domini, ‘Az Úr szenvedésének és halálának péntekje’.
Angol nyelvterületen ‘Hosszú péntek, Jó péntek’.
A Nagypéntek Liturgiája
Azokban a templomokban, ahol a zsolozsmát végzik, a nagypénteki matutinum és laudes azofficium tenebrarum része. Jeremiás siralmait (lamentáció, a matutinum 1. olvasmánya) plébániatemplomokban is énekelték reggel, a szentmise órájában.
Sok helyen délelőtt (v. du. 3-kor) elvégzik a keresztutat.
A kereszthalál vagy a temetés órájában (3-kor v. 6-kor) kezdődik az ún. csonka mise, melyben nincs konszekráció.
Az igeliturgiát néma leborulás vezeti be (lásd a színes képek között) a díszeitől megfosztott oltár előtt (oltárfosztás). A szertartásban mindvégig megmaradt a 3 olvasmány (Iz 53 f., sztlecke, Szt Jánostól a passió). Utána köv. a nagy oratio fidelium.
Rómában a 6. sz: kapcsolták ehhez az igeliturgiához a Jeruzsálemben már a 4. sz. óta élő kereszt imádását.
A 10. sz. körül vált ált-sá, hogy délelőtt volt az igelit., s du. járultak szentáldozáshoz. A 12-17. sz: a hívők nem áldoztak nagypénteken. Ez a tilalom 1602: Rómán kívül is ált. lett, 1632: Magyarországon is (Pázmány Péter ekkor rendelte el a római rítus bevezetését).
Nagypéntek és készülődés Húsvétra: miről is van szó valójában?1955-: a szentáldozás a nagypénteki szertartás része.
Az oltárok nagypénteken minden díszüktől megfosztottak (oltárfosztás), az Oltáriszentséget áldoztatás után ismét a szentsíron őrzik, melynél a szertartás után hosszabb-rövidebb szentségimádás, virrasztás van.
Jézus keresztre feszítése
A katolikus néphagyományban. A csíki székelység ajkán a nagypéntek hosszúnap, az Északi csángóknál aszupéntek. Ősi hagyomány szerint nagypéntek a mély gyász és böjt napja.
Régebben hozzátartozott a hallgatás, a csönd, melyben a tűz is kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, illetve nem húzzák föl; úgy jártak-keltek, mint akiknek halottjuk van a háznál.
A középkori liturgia szemlélete és gyakorlata értelmében a tüzet nagycsütörtökön este eloltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából gerjesztették újra.
Addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer és csak kenyeret, sót, száraz növényi eledeleket. – A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára.
Az imádságokban központi szerepe van a passiónak (népiesenpársió, pásió), a Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról való elmélkedésnek, a keresztnek és az arma Christi (szenvedés eszközei) néven összefoglalt kínzóeszközök legendában, énekben, elmélkedő imádságban való számbavételének.
Jelentős a szenvedés misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban való fölidézése, elsiratása is.
Ősi hagyományokat őriz a Fiát kereső Máriának csíkszentdomokosi és bogdánfalvi siraloméneke, a gyimesi csángók Máriát ébresztő éneke, a halálba menő Krisztus csügési és gyimesbükki búcsúzóéneke. Grál-hagyományokra utal a Krisztus vércseppjeiről szólóbogdánfalvi, csügési, gyimesbükki, csíkszentdomokosi ének.
A csügésiek, csíkszentdomokosiak Krisztus keresztjét köszöntik, a gyimesiek a keresztútját járva különösen a 12. stációnál időznek. A csíkcsomortániak az elhagyatott Krisztust siratják, a csíkmenaságiak az elfelejtett szt vállsebhez is imádkoznak.
Jézus sírba helyezése
Nagypéntek misztériumának évről évre való mélyebb átélésére, megünneplésére a passiójátékok, felvonulások, ájtatosságok (keresztút, fájdalmas olvasó, Mária-siralmak) adtak alkalmat.
A passiót az egri szegyházban a középkorban mezítláb adták elő. Amikor a bencés templomokban az éneklésben oda értek, hogy a katonák Jézus ruháit elosztották maguk között, akkor a Pray-kódex szerint szétszakítottak két vászonleplet, és eltűntek velük.
Csak a csonkamisére öltöttek sarut. – Régebben nemcsak az asszonyok, hanem a lányok is fekete gyászban mentek a templomba, gyalog, mert kocsira ülni illetlen volt. Csököly református asszonynépe még a 20. sz. elején is tiszta fehérben, eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni.
Az Ormánságban is fehéret öltöttek magukra nagypénteken. Fehérben mentek a csonkamisére a vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.
A kínszenvedés és kereszthalál ünneplése (memoria passionis) nem maradt meg a liturgia, misztériumjáték, ájtatosságok zártabb, alkalomszerűbb keretei között, hanem a templomból kilépve, architektonikus kompozícióként jelent meg a profán környezetben Kálvária, olykor szentgarádics (szent lépcső) építésében, keresztek, keresztutak állításában.
A protestánsoknál a kálvini fölfogás szerint a nagypéntek a legnagyobb ünnep.
A passió és lamentáció a reformációtól egészen a 19. sz-ig része volt a magyar protestáns istentiszteletnek is, a nagypénteket a reformátusok és evangélikusok is böjttel ülték. Református hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák nagypénteken apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy hamarább kezdjenek beszélni.
Görgeteg református anyái kisgyermeküket szintén nagypénteken viszik először templomba, s fejét, nyilván hasonló szándékkal, 3x a falához érintik.
Húsvét az ősi vallás szempontjából
Ő volt a Jó Pásztor, aki biztonságban legeltette juhait. Jelképe a Bárány volt. Igaz Fiúnak nevezték. Meghalt és feltámadott és halála után ott állt a Mennyekben, megítélt jót és rosszat.
Nem, nem Jézus. Dumuzi/Tammuz, azaz “Igaz Fiú”
A Fiú az ősvallásban, majd később az ókori utód-vallásokban meghaló-feltámadó istenség volt, jelképezve és megtestesítve a természet újjászületését, az élet körforgását.
Ezért lett a Húsvét egyik jelképe a színes tojás, ami magát a világot (Világtojás) jelképezi.
Az ősi hit szerint a Fiúnak meg kell halnia, hogy feltámadjon, és fel kell támadnia, hogy az Élet is megújulhasson.
Ez a Húsvét eredete.
Forrás: tarrdaniel.com (részben)
Kiegészítette: Dr. Peter T. Sinclair
Képek: pixabay. Borítókép: Ron Lach