Jeles napok

Az ősi hitben a tavaszi napéjegyenlőségnek kiemelt szerepe volt. Ekkor azonban nem az újjászületést ünnepelték eredetileg, hiszen az a téli napforduló idejére esett. Hanem a fogantatást.

Igen, bizonyos értelemben valóban az életünnepe – csakhogy a hangsúly egészen máshol van. A fogantatáson.

A Tavaszi napéjegyenlőség a fogantatás ősi ünnepe

Ezen a szent napon, ami minden évben március 20-ra vagy 21-re esik, ünnepelték őseink a fogantatást: a Teremtő istenanyai személye ekkor fogant meg az istenatyai személytől, hogy három trimeszter után megszülje a Fényt.

A Tavaszi napéjegyenlőség ősi, szent ünnepünk

Imbolc, a Színeváltozás ünnepe az Ősi vallás egyik jeles ünnepe. A négy kisebb napünnep közé tartozik, és a fény áldásában részesíti mindazokat, akik szívében ott él a tiszta hit a Teremtőben.

Ekkor ünnepeljük a Négy Kisebb Szernap közül az elsőt, a Fényeváltozást, kelta névvel az Imbolcot.

Ismerd meg ezt az ősi napünnepet, amely pontosan félúton található a Téli Napforduló, a Fény születésének ünnepnapja és a Tavaszi Napéjegyenlőség, a Fogantatás ünnepnapja között.

Legyen áldott minden fénnyel teljes lépted, amelyet a Mennyei Fények útjain teszel!

A Színeváltozás ünnepét, az adott évtől függően, február 1-én vagy 2-án tartjuk. A Színeváltozás ünnepét a Fény Születésének ünnepe (Karacsún, téli napforduló) és a Fogantatás ünnepe (tavaszi napéjegyenlőség) között pontosan félidőben ünnepeljük.

A Színeváltozás ünnepe a növekvő fényről, a rituális megtisztulásról és a Leány istennő dicsőítéséről szól.

A Színeváltozás ünnepét nevezik Imbolcnak és Gyertyaszentelőnek is

Az európai vallásokra rátelepedő és azokat többé-kevésbé magába olvasztó idegen kultusz, a kereszténység nem csak a karácsonyt, a húsvétot, a halottak napját próbálta bekebelezni, hanem olyan ősi ünnepeket is, mint az Imbolc – amit a kelták előtt, mi az ősvallás követői a Színeváltozás ünnepének neveztünk.