Skip to content

Jeles napok

A Tavaszi napéjegyenlőség ünnepe, március 20.-21. – a Fogantatás Szernapja, az Ősi vallás ünnepei

Az ősi hitben a tavaszi napéjegyenlőségnek kiemelt szerepe volt. Ekkor azonban nem az újjászületést ünnepelték eredetileg, hiszen az a téli napforduló idejére esett. Hanem a fogantatást.

Igen, bizonyos értelemben valóban az életünnepe – csakhogy a hangsúly egészen máshol van. A fogantatáson.

A Tavaszi napéjegyenlőség a fogantatás ősi ünnepe

Ezen a szent napon, ami minden évben március 20-ra vagy 21-re esik, ünnepelték őseink a fogantatást: a Teremtő istenanyai személye ekkor fogant meg az istenatyai személytől, hogy három trimeszter után megszülje a Fényt.

A Tavaszi napéjegyenlőség ősi, szent ünnepünk

A Tavaszi napéjegyenlőség ősi, szent ünnepünk

Read More »A Tavaszi napéjegyenlőség ünnepe, március 20.-21. – a Fogantatás Szernapja, az Ősi vallás ünnepei

Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 – az Ősi vallás ünnepei

Imbolc, a Színeváltozás ünnepe az Ősi vallás egyik jeles ünnepe. A négy kisebb napünnep közé tartozik, és a fény áldásában részesíti mindazokat, akik szívében ott él a tiszta hit a Teremtőben.

Imbolc az Ősi vallás Színeváltozás ünnepe, a tél mélye utáni első valóságos pillanat, amikor a fény emelkedése érzékelhetővé válik. A Stellarion bölcselete szerint a szent napok tudatkapuként nyílnak meg előttünk. Imbolc túllép az évköri állomás keretein, hiszen olyan belső átállást jelöl, amely során a lélek felkészül a tavaszi munkálkodásra, és szándékait a növekvő világossághoz igazítja.

A négy kisebb napünnep sorát Imbolc nyitja meg. Az Ősi vallás nyelve Fényeváltozásként is hivatkozik erre a fordulópontra, kifejezve, hogy a világosság az emberi belsőben is munkához lát. A Teremtő felé forduló lélek ilyenkor ösztönös késztetést érez a rendteremtésre, a gondolatok tisztázására és a belső iránytű pontos beállítására.

Félúton a születés és a fogantatás között

A naptári hagyomány február első napjaira helyezi a Színeváltozást. A csillagászati törvényszerűségek alapján Imbolc a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség közötti felezőponthoz kötődik. A „félúton állás” élménye számos kultúrkörben visszatérő motívum, hiszen a fény már láthatóan erősödik, bár a tavasz valódi érkezése még várat magára. A két állapot közötti feszültség teremti meg a felkészülés szakrális terét.

A Stellarion szemléletmódja a kozmikus rendet az egyéni felelősséggel ötvözi. Az Ananké, a világtörvény rendje a következmények nyelvén tanít. A rendezett napok során kitisztul a figyelem, a feszesebb ritmus hatására megerősödik az akaraterő, az őszinte beszéd által egyszerűsödnek a döntések, és a belső fegyelem utat nyit a lélek nyugalmának. Imbolc esztétikája ezért egyszerre fegyelmezett és végtelenül gyengéd.

Rétegződő hagyományok

A február eleji fényünnep Európa szellemi történetében több történeti rétegen keresztül maradt ránk. A kelta világ Imbolc néven őrizte meg a hagyományt, ahol a szokások gyakran Brigid alakja köré szerveződtek. A későbbi évszázadok vallási naptárai szintén beépítették a fényhez kötődő rítusokat, így a közösségek ugyanazt a belső tapasztalást több különböző kulturális nyelven fogalmazták meg. A Stellarion ebből a gazdag sokrétűségből a lényeget ragadja meg, a fény fordulatára, a rituális tisztulásra és a tudat tudatos irányba állítására összpontosít.

A Leány minősége és az életigenlés

Az Ősi vallás képrendszere a Színeváltozás idejét a Leány istennői archetípusával kapcsolja össze. Ez a minőség frissességet, kezdeményezőkészséget és a világ felé irányuló nyitottságot hordoz. A tél befelé húzó ereje mellé megérkezik az életigenlés, a teremtő mozdulat igénye és a cselekvés előszobája. A Stellarion nyelvén ez az Alétheia, az igazság feltárulásának tartománya, ahol a belső igazság kimondását követően a következő lépés iránya magától értetődővé válik.

A Színeváltozás ünnepét nevezik Imbolcnak és Gyertyaszentelőnek is

Kozmikus szinten a Színeváltozás a munkálkodás évszakának nyitánya, emberi szinten pedig a felkészülés ölt formát. Ez az állapot olykor csendes elvonulást igényel, máskor radikálisan egyszerű tettekben nyilvánul meg. A felkészülés minden esetben konkrét elköteleződést jelent a jövő felé.

Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 - az Ősi vallás ünnepei
Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 – az Ősi vallás ünnepei
Read More »Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 – az Ősi vallás ünnepei
Navaratri, avagy az Istennő Kilenc éjszakája

Navaratri ünnepe, avagy az Istennő Kilenc éjszakája

Az Istennő tisztelete, még ha Brahma kultusza alá is tagolták be, az egyik legtisztább formában Indiában maradt fent. 2021. október 7-én kezdődik idén az egyik leghosszabb ünnepe, a Navaratri.

A „Nava-ratri” szó szerint „kilenc éjszakát” jelent.

Ezt a fesztivált évente kétszer, egyszer a tavaszi napéjegyenlőség és egyszer az őszi napéjegyenlőség után tartják.

Mi a Navaratri jelentősége?

Navaratri során az Istennőt az univerzális anya formájában, „Durga” néven tiszteljük. Szó szerint az élet szenvedésének megszüntetését jelenti.

Őt más néven „Devi” (istennő) vagy „Shakti” (energia).

Ez az energia, amely segít az Istennőnek egy alacsonyabb emanációs, kiáradási létsíkon folytatni a teremtés, megőrzés és elmúlás munkáját.

Navaratri, avagy az Istennő Kilenc éjszakája
Navaratri, avagy az Istennő Kilenc éjszakája

Read More »Navaratri ünnepe, avagy az Istennő Kilenc éjszakája

Lughnasadh, avagy Lammas ünnepe (augusztus 1.) - az Ősvallás Ünnepei

Lughnasadh, avagy Lammas ünnepe (augusztus 1.) – az Ősi vallás Ünnepei

Lughnasadh (ejtsd: lúnaszá), avagy Lammas a kelta év utolsó negyedének kezdetét jelzi augusztus 1-én. A négy kisebb napünnep egyike ősidők óta.

A négy nagy napünnep naptári felezőpontjai négy kisebb ünnepet jelölnek ki. Vélelmezhető, hogy már a földművelés kezdete óta megünneplik, hiszen a három aratóünnep közül az első, amikor a nyári gabonát aratták le.

A másik két aratóünnep a Mabon (szeptember 21, őszi napéjegyenlőség) és Samhain (október 31.). A most kezdődő ciklus a nyájak téli szállásra történő behajtásával végződött hagyományosan.

A Lughnasadh a nyár végét jelzi

Lughnasadh a nyár végét és az ősz kezdetét jelzi évezredek óta. Persze, a jelenben az augusztusi nap még forrón süt, sőt már a szeptember is gyakran júniusi hőséget hoz, ám a nappalok már észrevehetően rövidebbek, az éjszakák hűvösebbek, a nappali árnyékok hosszabbak.

Lughnasadh, avagy Lammas ünnepe (augusztus 1.) - az Ősvallás Ünnepei
Lughnasadh, avagy Lammas ünnepe (augusztus 1.) – az Ősvallás Ünnepei
Read More »Lughnasadh, avagy Lammas ünnepe (augusztus 1.) – az Ősi vallás Ünnepei
Index