Halloween önmagában egy régi ünnep, amit egyre többen kezdenek démonikussá formálni rémhírekkel és félelemkeltéssel. Emellett identitás kérdést is csinálnak belőle páran, hiszen minden évben fellángol a vita arról, hogy „Magyarországon nincs/van Halloween, mert itt Mindenszentek (is) van”.
Mintha attól függene, hogy magyar-e valaki, hogy milyen ünnepeket ül meg. Hogy csodálkoznának a honfoglalók, hogy senki se áldoz lovat, közben meg azt várják a mai magyarok, hogy valami sarkkörön élő, szakállas vénember látogassa meg a gyerekeiket éjjel.
Látod, így is lehet tálalni a Mikulást, ha valakinek az volna a célja, hogy besározzon egy ünnepet.
Tartalomjegyzék
Bulvárezó rémhírkeltés, Facebook módra
Azt mindenki tudja, hogy a Facebook sokszor az internet pöcegödre szerepét tölti be, annyi szellemi trágyát öntenek oda emberek. Egyik sötét példája a rosszindulattal vegyes bulvárnak az a közösségi médiában terjedő bugyuta szöveg, amely történelmi tévedésektől hemzsegve a halloween eredetét és rejtett, sötét oldalát vizsgálja, különös tekintettel a druidák rituáléira.
A bejegyzés szerint a töklámpás nem csupán dekoráció volt, hanem annak jele, hogy a druida papok egy család gyermekét áldozatként jelölték ki. Ha a család megtagadta a gyermeket, akkor a druidák a teljes családot megtizedelték.
A poszt említi Anton Szandor LaVey-t, a Sátán Egyháza alapítóját, aki szerint halloween a sátánimádat ünnepe, és állítólag ezt örömmel hirdette. Az idézetek alapján a halloween egy „gonosz” hagyomány, amely állítólag a keresztény hit alapelemeivel szembemegy.
A közösségi médiában terjedő szöveg hosszan részletezi a druidák szertartásait, beleértve az áldozatokat, a „trick or treat” eredetét és a démonokat idéző rítusokat. A poszt szerint a druidák, ha nem kaptak „treat”-et, vérrel festett hexagramokat hagytak, amelyek gonosz szellemeket vonzottak a házakhoz. A poszt úgy mutatja be a töklámpást, mint a sátánista védelem jelképét.
Összegzésként a poszt arra figyelmeztet, hogy a halloween veszélyes lehet, és mindenki maga döntse el, kívánja-e családját kitenni ennek a „romboló” hatásnak.
Listen to our podcast in English about Fear-mongering about Halloween – some people want you to be scared:
Antiszemitizmus és amerikafóbia
Az már csak hab a tortán, amikor az eleve történelmi tévedésektől és bugyutaságoktól hemzsegő alapszöveget valaki zsidóellenes lózunggal egészít ki:
„A töklámpást a szemita beférkőzés utáni druida papok(nem a KELTA NÉP…hanem azoknak egy papi kasztja) eredetileg annak a kiszemelt családnak az ajtaja elé tették le, akiknek a gyermekét aznap éjjel fel akarták emberáldozatként áldozni a közösségért.
Ha a gyermeket nem adták, az egész családot lemészároltàk.
..és igen a KELTA nép nem keverendő össze a druida papjaikkal,akik a szemita beférkőzés után,önmagukat a Kelta nép fölé emelve döntöttek sok esetben arról,hogy kiknek járt büntetés illetve halál!”
Ez nem csupán téves történelmileg. Ez kifejezetten rosszindulatú hazugság, ami szemen köpi a kelta népeket. A druidák a kelta tudók/táltosok voltak, akik a kelta népek tudását őrizték, és gondoskodtak a szent helyekről, az igazságszolgáltatásról, a szellemi útmutatásról.
Csak éppen nem a modern humanista felfogással bírtak, hiszen kelták voltak, nem posztmodern posztkeresztény városi hippik.
Ideje, hogy tételesen cáfoljuk a bulvárezoterikus amerikafób szöveg minden félelemkeltő állítását.
1. bulvárkacsa: „A töklámpást áldozati jelként használták a druidák.”
A kelta hagyományok valóban számos szimbólummal operáltak, de a töklámpás valójában a 19. századi amerikai hagyományban jelent meg, főleg ír bevándorlók hatására, akik eredetileg répát vagy céklát faragtak, nem pedig tököt. A töklámpás az ír „Jack O’ Lantern” történetéhez kapcsolódik, ahol Jack egy leleményes tréfával kerülte el a poklot. (Ó, micsoda veszélyes tréfák, igaz?)
A valóság: a kelták sosem faragtak tököt, és a töklámpás is csupán modern találmány.
Mennyire hiteles egy félelemkeltő, amerikafób szöveg, ami azzal nyit, hogy összekeveri a vaskori keltákat egy 19. századi amerikai szokással?
A kelta hagyományok régebbi korokból származnak, ahol sem a töklámpás, sem a Halloweenhez kötődő modern dekoráció nem létezett. Az ír bevándorlók hagyományaiban például gyökérzöldségeket – céklát, répát – faragtak ki, hogy világítást biztosítsanak a hosszú őszi éjszakákon.
Az amerikai tökfaragás az újvilágban jelent meg, egyszerűen praktikus okokból: könnyebb volt dolgozni a nagy tökökkel, mint a kicsiny céklával. Ez a változás így vált népszerű hagyománnyá az Egyesült Államokban. (Elég nehéz lett volna tököt faragniuk a druidáknak, mikor az a növény nem őshonos Európában, ugyebár)
2. badarság: „A Halloween a sátánisták fő ünnepe.”
A Halloween, vagyis Samhain, a kelta év újéve volt, amikor ünnepelték a termés betakarítását, és emlékeztek a halottakra. Az Egyesült Államokban Halloween családi, közösségi ünneppé alakult, amelyet gyerekek és felnőttek egyaránt élveznek.
Az igazi sátánisták (például LaVey hívei) Halloweennek tulajdoníthatnak szimbolikus jelentőséget, de magát az ünnepet közel sem ők alkották. (Bizonyára az apró cukorkákban rejlő „sötét energia” az igazi fenyegetés.)
A valóság: a Halloween nem pogány amerikai ünnep, hanem keresztény eredetű szent nap.
Azok, akik úgy vélik, Halloween valójában valami “amerikai pogány dolog”, alighanem bedőltek az amerikafóbiás keleti propagandisták handabandájának. Halloween az évszázadok során hivatalosan is keresztény ünnep lett, amelyet az egyházak Mindenszentek előestéjeként (Allhallowtide) kanonizáltak.
Egész pontosan az történt, hogy a halloweent és a mindenszentek ünnepét az egykori kelta halottkultusz napjához kapcsolták a keresztény hittérítők. Az egyház az új keresztény ünnepet 835-ben hivatalosan is elismerte és azóta is november 1-jén tartja.
III. Gergely pápa május 13-ról november 1-jére helyezte át Mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa ezt követően kiterjesztette ezt az ünnepet az egyetemes egyházra.
Később november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánították. A halloween pedig, mint a neve is mutatja (all hallows’ eve = minden szentek éje), október 31 napnyugtától tart november 1 napkeltéig.
Ezen keresztény hagyományok magasztalása pedig legalább olyan régi, mint ahogy a magyar kultúra kereszténység iránti tisztelete megszületett.
Érdemes emlékezni rá, hogy a honfoglaló magyarok hite eredetileg tengrista volt, ami többistenhitő és ebben a vallási rendszerben se húsvét, se mikulás, se pünkösd nem kapott helyet, ezek csupán a későbbi időszak hagyományai közé kerültek be.
Ráadásul a kereszténység legtöbb ünnepe – Jézus feltámadásának és az egyház alapításának kivételével – szintén más vallásoktól, például a judaizmusból, a római államvallásból és a mithrász kultuszból kölcsönözve alakult ki.
Így hát igazán meglepő, ha valaki magyarként éppen ezeket a hivatalos keresztény ünnepeket utasítja el más vallások, így például a Halloween miatt. (Valójában a ragacsos gumicukor és egy műanyag csontváz a kertben… na, az már elég „kísérteties”!)
A druidák áldozati rítusai és a Halloween kapcsolata.
A kelta hitvilágban a Samhain ünnep valóban magába foglalta a holtak és élők világának találkozását, ám áldozati rituálékra kevés konkrét történeti bizonyíték van, és semmi nem utal arra, hogy a Halloween ünnepét megtartó gyerekek és a felnőttek az utóbbi kétezer évben e szokásokat folytatnák.
A gyertyás töklámpás a biztonságos hazatérést szimbolizálta, nem pedig egy titkos szövetséget „az éj szarvakat viselő vadászával”. (Micsoda elképesztő sátáni praktikák, biztos egy zacskó gumicukorban is ott rejtőzik a „gonosz”).
3. rettegtető elmeképzet: „A Halloween gyakorlatilag spirituális veszélyt rejt.”
Az emberek gyakran összekeverik az önfeledt játékot és az igazán mély spirituális tartalmat. A Halloween során viselt jelmezeknek és ünnepléseknek sokkal inkább pszichológiai és kulturális gyökerei vannak.
Az emberek szeretik felfedezni a félelem természetét és a játékos oldalukat, ami segít az élet nehézségeivel szembenézni. A játékosság, a vidámság, a vicc mind örömet gerjeszt (hagyjuk most a biokémiát, ha érdekel, nézz utána a szerotoninnak), és segít abban, hogy az ember szembe tudjon nézni a gonosszal, félelmetessel, a rettegés forrásával.
Aligha mellékesen a háborús vagy a politikai propagandában az Ellenség kigúnyolása is részben ebből fakad – amin tudunk nevetni, az sokkal kevésbé félelmetes. A diktátorok pedig részben ezért gyűlölik, ha viccet csinálnak belőlük (persze nyilvánvaló, hogy a vámpírnak öltözött szomszéd fiatal nem szórakozni akar, hanem igazából az éjszaka sötét szolgája, ugye.)
A valóság: a Halloween igazi veszélye nem a démonikus szertartásokban rejlik, hanem az Átjáró ünnepének kiüresítésében.
Az Átjáró ünnepe az ősök előtt tiszteleg, akik az élet és halál kérdéseiben adnak iránymutatást. Ez az időszak az elmélyülés, a csendes belső munka és a készülődés időszaka, amikor az ember lelkileg készülhet a télre, az év legsötétebb időszakára.
A hagyomány szerint ez az évkör vége, mely a Fény újjászületésével zárul, a Téli napfordulóval. Ekkor kezdődik az újév, amikor a Fiúisten szimbolikusan legyőzi a sötétséget.
Az igazi kihívást így az jelenti, ha valaki úgy tekint erre az időszakra, mint üres szórakozásra, vagy egyszerű fogyasztói időtöltésre, ahol mindössze horrorfilmek és sekélyes szórakozás jelenti a „mélyebb tartalmat”.
A valós démoni hatás itt az, ha a világ fényeit, szimbólumait kiüresítik, és a lélek számára fontos üzenetek helyett csupán az anyagi, szórakoztató elemekben találják meg a tartalmat.
5. Handabanda: „Anton LaVey örült, hogy a gyerekek egyszer imádják a sátánt.”
Ez az idézet, ha el is hangzott, inkább szatirikus megjegyzés volt, amivel LaVey az emberek pánikhajlamát figurázta ki. A Halloween szimbolikus elemei a társadalmi normák elengedését jelentik, és semmiféle sátánista alapot nem hordoznak. (A gyerekek sütőtök formájú kosara nyilván ördögi praktikákra való.)
Valójában a Halloween a különböző vallások és kultúrák keveredése: a kelta Samhain, a keresztény Mindenszentek ünnepe és az amerikai popkultúra elemei alkotják.
A gonosz szellemek elleni védekezés a kelta hiedelemvilágban ijesztő maszkokat és szertartásokat eredményezett, de ez játékos hagyományként él tovább, semmi köze áldozatokhoz. (Egyszerűen lelepleződik, ha egy csokifalat „fekete mágiával átitatva” kel életre.)
A valóság: a Halloween és a sátánizmus annyiban kapcsolódik egymáshoz, mint Jézus és a sátán
Sokak számára Halloween talán a félelmekkel teli szimbólumokat idézi, ami feltehetően néhány sátánista csoport hitvilágában megjelenhet, ám az eredeti ünnep valódi alapjait a halottak előtti tisztelet, a természet ciklusainak elfogadása és az ősök emlékezete jelentette.
Ezt az ősi ünnepet az elmúlt évezredek során sokféle kultúra és hitvilág őrizte meg. Az Átjáró ünnepe ősi hagyományként élt az Eredet vallásában, az Ősök szent ünnepei között.
Az Átjáró ünnepe eredetileg az Eredet vallásának egyik legfontosabb eseménye volt, amely az élet és halál közti határ elmosódását szimbolizálta. Az Ősök hagyományai között így volt jelen, és ezek az alapok hatással voltak több kultúrára, így a kelta hitvilágra is.
Az Átjáró ünnepe nem a gonosz szellemek tisztelete vagy démonikus energiák ünnepe volt, hanem az ősi lélekvilág, a természeti törvények és a megújulás tisztelete. Ez az emlékek és a múltbeli tisztaság ünnepe, amely a világ régi bölcsességét idézi fel.
(Nyilvánvaló, hogy ebben a szent hagyományban csakis a modernkori cukorkák rituális erejét fedezhetjük fel, igaz?)
Spiritan „fogd és vidd” összegzés
A Halloween ma a közös élmények ünnepe, ahol a gyerekek és családok összejönnek, történelmi és kulturális elemeket ötvözve.
Az összes „sötét” és „veszélyes” elem inkább a bulváros félrevezetés műve, mintsem valós fenyegetés a társadalomra vagy bárkire.