Egy idegen faj vált először vallásossá a Földön, százezer évvel a modern ember előtt, ezt szenzációs régészeti leletek bizonyítják.
Az istenhit kialakulása és a lélekvándorlás tudása a múlt homályába veszett – eddig. Egy szenzációs felfedezés átírta az eddigi ismereteinket. Eddig a legősibbnek tartott, az Anyaistennő hitét és a lélekvándorlás tudását bizonyító temetkezések százezer évesek voltak, és elsősorban a Közel-Kelet térségéből kerültek elő.
A pár éve, Dél-Afrikában felfedezett sírok viszont még ezeknél is idősebbek legalább százötvenezer évvel, ami azt jelenti, hogy negyedmillió évesek. Ráadásul egy idegen faj temetkezett ezekbe a sírgödrökbe. Természetesen nem földönkívüli – viszont nem is a modern ember, a Homo Sapiens.
Úgy tűnik, hogy az Istennőbe vetett hit és a lélekvándorlás tudása először a Homo Naledi-nek nevezett, Afrika déli csücskében élő, és párhuzamos fejlődési ág képviselőinél alakult ki.
Dél-Afrikai lelet írta át az eddigi ismereteinket az Anyaistennő kultuszának kezdetéről
A kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy egy titokzatos, azóta kihalt emberi faj tagjai jóval a modern emberek temetkezésének kezdete előtt már eltemették halottaikat és szimbólumokat véstek a barlangfalakra.
A Johannesburgtól mintegy 20 mérföldre fekvő Rising Star barlangrendszer mélyén, Lee Berger amerikai paleoantropológus vezetésével fiatal tudósok egy csoportja kis agyú hominidák sírhelyeit találták meg, amelyek 236 000 és 335 000 évvel ezelőttre datálhatók, sokkal régebbre, mint az első ismert emberi sírok egy izraeli barlangból, amelyek körülbelül 92 000 évvel ezelőttre datálhatók.
A régészek szerint egy kihalt, kis agyú hominida, a Homo Naledi szándékosan temette el halottait két földalatti barlangkamrában 160 000 évvel vagy még korábban ahhoz képest, amint a Homo Sapiens sapiensis vagy a neandervölgyiek is temetkezni kezdtek volna. Legalább 27 különböző korú Homo naledi egyed megkövesedett csontjait fedezték fel.
Tegyük hozzá, ilyenkor a tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott szokásokról beszélünk. Mindez nem jelenti azt, hogy a Homo Sapiens ne temethette volna el már akár félmillió éve is a halottait – csak bizonyíték nincs még rá.
Amire van, az pedig azt bizonyítja, hogy a Földanyába, az Anyaistennőbe vetett hit, sőt a reinkarnáció tudása százezer évvel előzi meg az eddig bizonyítottan legrégibb előfordulását!
Azaz a vallásosság legalább negyedmillió éve létezik a világon!
A tudományos vizsgálatok a barlangban talált H. naledi csontokat 236 000 és 335 000 év közé datálták. Ez jóval idősebb, mint az izraeli Qafzeh-barlang 92 000 éves sírjai, amelyeket gyakran a legkorábbi ismert emberi temetkezésekként emlegetnek.
Kik voltak a Naledi emberek, a Homo Naledi?
A Homo Naledi hasonlított az emberhez, például a felegyenesedett járás és a tárgyak használata terén, ám a faj tagjai kisebb fejjel és alacsonyabb termettel rendelkeztek, vékonyabbak és erőteljesebb testalkatúak voltak.
A Homo Naledi vállai és fogai viszont inkább hasonlítottak a korábbi hominidák, például az Australopithecusnál ismert változatra.
A Homo Naledi faj egyedeinek körülbelül narancs méretű agya volt, és mintegy 1,5 méter magasra nőttek, görbült ujjakkal és lábujjakkal, szerszámok használatára alkalmas kezekkel és két lábon járásra kiváló lábakkal rendelkezett.
A Naledi ember anevét a „Rising Star” barlangrendszerről kapta, ahol 2013-ban megtalálták az első csontokat.
A barlangi temetkezési jelek azt mutatják, hogy az emberek 330 000 évvel ezelőtt emlékeztek meg a halottakról.
A felfedezések megváltoztathatják az emberi evolúcióról alkotott képet, mivel eddig az ilyen vallásos viselkedésformákat csak a nagyobb agyú Homo Sapienshez és a neandervölgyiekhez társították. Az új tanulmányok középpontjában álló ovális alakú sírleleteket szintén ott találták meg a 2018-ban megkezdett ásatások során.
A sírgödrökben, amelyeknél a kutatók szerint a bizonyítékok arra utalnak, hogy szándékosan ásták ki, majd visszatöltötték rájuk a földet, hogy eltakarják a testeket, legalább öt egyedet találtak.
A kutatók számos Homo Naledi fosszíliát találtak a barlangokban, köztük nagyon fiatal csecsemők és idős felnőttek maradványait, amelyek segítenek megérteni a Naledi mint populáció működését – mondta Hawks.
És ahogy a csapat egyre mélyebbre hatolt a barlangokban, világossá vált, hogy a Homo Naledi nagyon jól ismerte és használta a barlangrendszer széles részeit.
A legelső falvésetek is több százezer évesek
A temetkezési hely nem az egyetlen jele annak, hogy a Naledi ember komplex érzelmi és kognitív viselkedésre volt képes – mondták a kutatók.
Geometriai alakzatokat formázó véseteket, köztük egy „durva hasáb alakot” is találtak egy közeli barlangoszlop látszólag szándékosan lesimított felületén.
„A temetésnek, a jelentésalkotásnak, sőt még a „művészetnek” is sokkal bonyolultabb, dinamikusabb, nem emberi története lehet, mint azt korábban gondoltuk” – mondta Agustin Fuentes, a Princeton Egyetem antropológia professzora, a tanulmányok társszerzője.
Carol Ward, a Missouri Egyetem antropológusa, aki nem vett részt a kutatásban, azt mondta, hogy „ezek az eredmények, ha megerősítést nyernek, jelentős potenciális jelentőséggel bírnának”.
„Alig várom, hogy megtudjam, a maradványok elhelyezése hogyan zárja ki a szándékos temetésen kívüli más lehetséges magyarázatokat, és hogy lássam az eredményeket, amint azokat a szakértői értékelésnek alávetik” – mondta.
A mélyen bevésett geometriai formák a dolomit sziklafalakon jelennek meg, amelyek elérik a Mohs-féle keménységi skálán a 4,5-4,7-es értéket, amely segít a kutatóknak az ásványok karcállóságának megítélésében. A dolomit keménységét tekintve a gyémánthoz (a skála tetején) képest félúton van, ami azt jelenti, hogy rendkívül sok időbe és erőfeszítésbe kerülhetett a falakba vésni.
Egyelőre még nem sikerült senkinek megfejteni a jelek értelmét.
Forrás: eredet.org