Péntek 13. sokak számára szerencsétlen nap. Mi utánajártunk a péntek 13. eredetének, és megdöbbentő, amit találtunk! Elöljáróban annyit közlünk, hogy nincs ok félni a fekete macskáktól - kivéve, ha egér vagy.
710 évvel ezelőtt, október 13-án, pénteken kezdődött Európa elárulása. Azt hiszed, péntek 13 valami babona? Nem az. Egy szörnyű tragédia emléknapja, amikor sötét erők léptek színre, hogy elárulják Európát.
Tartalomjegyzék
A Péntek 13. eredete
Ejtsünk pár szót először péntek 13. eredetéről. A helyzet az, hogy nincs biztos forrásunk arra, mikor és miért kezdték szerencsétlennek tekinteni. Jézus halála, mint ok, először csak a 19. században bukkant fel, azaz még csak nem is középkori!
Az angol nyelvű források közül először Henry Sutherland Edwards említi meg, aki a Gioachino Rossini 1869-ben kiadott életrajzában említi meg, hogy Rossini a pénteket balszerencsés napnak tartotta, és ezért gyűlölte a tizenhármas számot is. Különösen szembeszökő, hogy éppen egy 13-ra eső, pénteki napon halt meg.
Péntek 13-át számos kultúrában, különösen a nyugati világban szerencsétlen napnak tartják
Különböző elméletek léteznek arról, hogy hogyan keletkezett ez a babona, de az egyik legelterjedtebb szerint bibliai gyökerei vannak.
Ezen elmélet szerint péntek volt az a nap, amikor Jézust keresztre feszítették, és 13 volt azoknak a száma, akik részt vettek az utolsó vacsorán, köztük Júdásé, aki elárulta Jézust. A babona másik lehetséges forrása, hogy 1307. október 13-án, pénteken, pénteken IV. Fülöp francia király elrendelte a templomos lovagok százainak letartóztatását és megkínzását, egy nagyhatalmú vallási és katonai rendet, amelyet eretnekséggel és más bűncselekményekkel vádoltak.
A dátum pozitív vonatkozásai
Azonban nem minden kultúra és hagyomány tekint péntek 13-ára negatív dátumként. Sőt, egyesek úgy vélik, hogy pozitív spirituális jelentése van, és szerencsét és áldást hozhat. Az ókori Egyiptomban például a 13-at szent számnak tekintették, amely az élet és a halál szakaszait jelképezte. Egyes pogány és wicca hagyományokban a péntek Vénuszhoz, a szerelem és a szépség istennőjéhez kapcsolódik, a 13 pedig a női erő és kreativitás szimbóluma. Egyesek ezt a dátumot arra is használják, hogy hálát, öngondoskodást és megnyilvánulást gyakoroljanak.
Kik voltak a templomosok és hogyan kapcsolódnak a péntek 13-hoz?
A templomos lovagok keresztény harcosok középkori rendje volt, akik a keresztes háborúkban harcoltak, és a Szentföldre utazó zarándokokat védték. Banki és kereskedelmi tevékenységüknek köszönhetően nagyon gazdagok és befolyásosak is lettek. Sok ellenségük volt, köztük a Közel-Kelet muszlim uralkodói, a rivális Johannita és Teuton lovagrendek, valamint néhány európai uralkodó, aki tartozott nekik.
1307. október 13-a a Templomosok Lovagrend felszámolásának kezdete
A templomos lovagrend egy 1118-ban, keresztes lovagokból szerveződött társulásból, a Szentföldön alakult ki. Hugues de Payns vezetésével kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli. Krisztus szegény lovagjainak: Pauperes Commilitorum Christi nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra.
Dicső kezdet, fényes pályafutás
A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi.
A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése csúcspontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, így Magyarországon is, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik.
Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek. 1307. október 13-án pénteken (sokan tévesen úgy gondolják, hogy az európai kultúrkörben péntek 13-a az Utolsó Vacsora miatt szerencsétlen, holott ez volt a valódi indoka!) IV. “Szép Fülöp” francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása, szimónia stb. miatt.
Per a templomosok ellen – nyereségvágy, hatalomféltés és Európa elárulása
Fülöp segítője, a per fővádlója egy kathar volt, akiket a templomosok vertek le Dél-Franciaországban. Fülöpnek sikerült elérnie, hogy a pápa a Vienne-i zsinaton (1311-1312) feloszlassa a templomosok rendjét. A rend utolsó középkori nagymesterét, Jacques de Molay-t Párizsba csalta, börtönbe záratta, majd 1314-ben elevenen elégettette.
A templomosokat megkínozták, majd hamis tanúvallomások kicsikarásával egymás ellen is vallatták őket. Aki nem írta alá a vallomásokat (és legtöbbjük így tett), azt máglyára küldték. A templomos birtokok java része a francia király (illetve az adott terület uralkodója) és a többi lovagrend, főként a Johanniták kezébe került, párizsi központjukat lerombolták.”
A Templomos Rendet azóta övezik legendák, amióta egyre növekvő hatalomra tett szert Európában
2022. március 18-án történt hétszáztíz éve, hogy az utolsó nagymesterük, Jacques de Molay máglyahalált halt. Az átka pedig megfogant hóhérain – vagy mégsem?
Több mint hét évszázada lépett máglyára a templomosok 23., egyben utolsó nagymestere, Jacques de Molay.
Ki volt a 23. nagymester, Jacques de Molay?
A valószínűleg francia földön született szerzetest, Jacques de Molayt Akkó várának eleste után, 1292-ben választották meg a Szentföldről kiszoruló rend élére. A belső reformokat is sürgető nagymester támogatókat keresett a keresztes háborúk újrakezdéséhez, próbálta megszerezni a mongolok, valamint több európai uralkodó segítségét.
Terve előbb az volt, hogy saját templomos államot hoz létre, majd ennek kútba esése után mongol segítséggel akart visszatérni az elveszett Szentföldre. Molay 1306-ban utazott Franciaországba, az avignoni V. Kelemen pápa hívására, aki felvetette az Ispotályosok és a Templomosok egyesítésének tervét.
De Molay nagymesteri évei
Akko 1291-es elestét követően az európaiak Ciprus szigetére húzódtak vissza, Ciprus lett az egyre fogyó Jeruzsálemi Királyság főhadiszállása. 1291. őszén a rend egy gyűlésén felszólalva javasolta a rend megreformálását, valamint magát ajánlotta leendő nagymesterül. 1292-ben az előző Nagymester elhunyt, és mivel egyetlen komoly ellenfele sem volt, de Molay került megválasztásra. 1293 tavaszán Molay új célt tűzött ki maga elé, a Szentföld visszahódítását, ehhez előtte azonban kapcsolatokat épített ki Európa uralkodóival. Elsődleges célja Ciprus és a rend megerősítése volt, csak ez után kerülhetett napirendre egy esetleges támadó hadjárat.
1299 és 1303 között Molay annak szentelte idejét, hogy a mamlúkok ellen új hadjáratot szervezzen, a terv az volt, hogy a keresztény lovagrendek a ciprusi királlyal, valamint a ciprusi arisztokráciával együttműködve, esetlegesen a mongolokat is bevonva megtörjék a mamlúkok uralmát és bevegyék a szíriai Tortozal városát.
Az idők során többször került kilátásba egy esetleges frank-mongol szövetség, de ez alól a mongolok minduntalan kihátráltak. 1299-ben a mongol sereg megtámadta Sziriát kezdeti sikereket érve el, mely felbátorította Molayt, és 16 flottából álló hajóhadával II. Henrik ciprusi király vezetése alatt megszállták az egyiptomi-szír partszakaszt, de komolyabb eredmény nélkül kellett visszatérniük Ciprusra.
1302-ben elesett a keresztesek utolsó partközeli állása, Raud, ezután Molay belátta csupán egy jól felszerelt ütőképes hadsereggel, egy keresztes hadjárattal érhet el sikereket.
Hugues de Payns mellett ő a legismertebb templomos lovag, Nagymesterként a célja az volt, hogy megreformálja a Templomos lovagrendet, hogy az képes legyen megbirkózni a Szentföldön végbement változásokkal. Európában csökkent a keresztes háborúk támogatottsága, valamint bizonyos háttérben mozgó erők a rend feloszlatásán és annak vagyonának megszerzésén munkálkodtak.
Bár ennek sem volt túl sok realitása, a nagypolitika és a kapzsiság közbeszólt. Az előzetes tárgyalások során szóba kerültek bizonyos vádak, melyekkel egy rendből kilépett férfi vádolta a rendet, – eretnekség, szodómia, pogány szertartások, istenkáromlás – de ezek alól Molay tisztázta a rendjét. Ennek ellenére 1307 során egy pápai bulla alapján mégis megindult a rend felszámolásával véget érő per.
A Templomosok elleni vádak háttere: adósság
V. Kelemen pápa 1307-es kezdeményezésére különböző rettenetes és minden bizonnyal nagyrészt koholt vádak (egyebek mellett eretnekség, istenkáromlás, szodómia) alapján per indult a rend ellen. Molayt ötezer testvérével együtt fogták le Franciaországban, majd 1312-ben a pápa a rend feloszlatását is kimondta. Az eljárásban nagy része volt IV. (Szép) Fülöp francia királynak (ur. 1285-1314), aki nagy befolyással bírt V. Kelemenre.
Az események mögött már a kortársak is felfedezni vélték a francia király árnyékát, aki Anglia ellen viselt háborúi miatt úszott az adósságokban – legnagyobb hitelezője pedig „véletlenül” a dúsgazdag templomos rend volt. Templomosok ugyanis két évszázados fennállásuk alatt (1119-ben alakultak meg) a katonáskodás mellett a pénzügyek terén is szép eredményeket értek el, szabályos bankrendszert tartottak fenn Európában, kezük alatt mérhetetlen vagyon halmozódott fel.
Ez okozta aztán a vesztüket.
A Templomosok elleni per
1307. október 13-án Franciaországban elrendelték valamennyi lovag elfogását, megkezdődött a per, mely során a kínzásokkal szóra bírt foglyok természetesen bármit bevallottak. Európát felkavaró botrány tört ki, egy hónappal később a pápa már valamennyi európai uralkodótól követelte a rend tagjainak bebörtönzését. A Templomos Lovagrendet 1312-ben oszlatták fel hivatalosan, vagyonát az Ispotályosok kapták meg.
De Molay letartóztatása és máglyahalála
Az eretneknek nyilvánított Jacques de Molay-t 1314 tavaszán (március 18.) máglyahalálra ítélték a kínzásokkal kicsikart vallomások alapján. A templomosokról szóló történetek hatással voltak a kora újkori szabadkőművességre is.
A per során kicsikart vallomások alapján, és a rend zártságából eredő misztikum miatt számos legenda született állítólagos tevékenységükről. A templomosokról szóló legendák hatással voltak a kora újkori szabadkőművességre is, állítólagos elrejtett kincsüket pedig a mai napig keresik kalandorok szerte a világban.
A Templomosok átka – valóban hatott?
A krónikás feljegyezte Jacques de Molay átkát, mely így szólt:
Pape Clément !… Chevalier Guillaume !… Roi Philippe !… Avant un an, je vous cite à paraître au tribunal de Dieu pour y recevoir votre juste jugement ! Maudits ! Maudits ! Maudits ! Tous maudits jusqu’à la treizième génération de vos races !
(Kelemen pápa! … Chevalier Guillaume! … Fülöp király! Egy év múlva megidézem Önöket, hogy jelenjenek meg az Isten udvarában, hogy megkapják az igaz ítéletet! Átok! Átok! Átok! Legyen átkozott a fajtájuk a tizenharmadik nemzedékig!)
Persze valószínűleg bárki átkozódna ha máglyára küldik kínhalált halni… ám Jacques de Molay tudhatott valamit.
Szép Fülöp 1314-ben egy már “jól bevált” vadászbalesetben halt meg. Az átok 13 íziglen szólt, gyorsan nézzük néhányat az utódok közül. Közvetlen utódja X. Lajos, aki mindösszesen 27 évet élt (1289-1316), apjától egy lázongó és adókkal súlytott országot örökölt, melynek mindösszesen 1 évig ült a trónján.
Utódja I. János, aki tisztázatlan körülmények között, de mindössze 5 napig élt.
V. (Hosszú) Fülöp(1291-1322) követte őt a trónon, aki uralkodásának 6 éve alatt még mindig nem tudja a káoszból kikormányozni az országot, folyamatosak a lázadások, fokozódik a szegénység és éhínség, járványok pusztítanak. 1322-ben maga is betegség áldozata lesz, vérhasban és lázbetegségben szenved, 5 hónap múlva meghal.
A következő uralkodó IV. (Szép) Károly, aki kicsit kusza fonalakkal kapcsolódott a trónhoz, nem egyenesági leszármazott, és hogy a sorsa kövesse őt is, fiú gyermeke nem lévén, ellenben 3 házassága is volt, az egyik legfontosabb ténykedése a hatalmának megszilárdítása volt. Nyitott az angol udvar felé, melynek halálát követően a 100 éves háború kirobbanása volt a következmény.
VI. Fülöp az eddigiekhez képest rekord időt volt trónon, 1328-1350-ig, nevéhez leginkább a 100 éves háború és francia veresége, valamint a nagy pestisjárány fűzhető. Feleségeitől számos gyermeke született, ám mindössze 3 élte meg a felnőtt kort, minden más utódja csecsemőként, vagy kisgyermekkorban elhunyt.
A másik két résztvevő sorsa is rövid úton halál lett
V. Kelemen pápa szűk egy hónappal élte túl a nagymesterek halálát, április 20-án még abban az évben őt is utolérte a végzete.
Guillaume de Nogaret a király pecsétőrzője és a templomosok elleni per vezetője, akiről bizton állítható, hogy leleményességének és rendkívüli kreativitásának hatására sok lovag vallotta be az általa felhozott vádakat. Röviddel a nagymester máglyahalála után megmérgezték… a dolog annyiban sántít, hogy Nogaret nem 1314-ben hanem még a nagymesterek kivégzése előtt, már 1313-ban meggyilkolták.
A valószínűbb verzió szerint nem Nogaret, hanem Marginy lett megátkozva, ám ez mit sem változtat a dolgon, őt ugyanis szűk egy évre a kivégzés után X. Lajos előbb sikkasztás vádjával perbe fogta és száműzte, majd boszorkányság vádjával végül elítélték és 1315-ben felakasztották.
A rendet övező legendák és rejtélyek
A templomosok sorsa az évszázadok során számos legendát és rejtélyt ihletett. Egyesek úgy vélik, hogy titkos tudás és ereklyék birtokában voltak, mint például a Szent Grál, a frigyláda vagy a torinói lepel. Egyesek azt is állítják, hogy Skóciába, Portugáliába vagy Amerikába szöktek, és ott különböző nevek alatt folytatták tevékenységüket. Egyesek még a szabadkőművességgel, a rózsakeresztesekkel vagy az okkultizmussal is kapcsolatba hozzák őket.
Kétféle félelem: triszkaidekafóbia és paraszkenédekatriafóbia
A görög eredetű triszkaidekafóbia a tizenhármas számtól való félelemre utal. A kifejezés a görög τρισκαιδεκα (tizenhárom) és a φόβος (félelem) szavak összevonásából ered. A paraszkenédekatriafóbia ezzel szemben a péntek 13.-tól (Παρασκευή, paraszkené = péntek, δεκατρείς dekatreisz = tizenharmadik) való félelmet jelenti.
Miért kezelik a babonás hagyományok a fekete macskákat szerencsétlennek?
A fekete macskákat a történelem során számos kultúrában a balszerencsével, a gonoszsággal és a boszorkánysággal hozták összefüggésbe.
A fekete macskákkal kapcsolatos negatív asszociációk
Ezen asszociációk egy része sötét színükből eredhet, amely félelmet és titokzatosságot idéz. Egyesek az éjszakai szokásaikból is eredhetnek, amelyek miatt titokzatosnak és baljóslatúnak tűnnek. Egyeseket a macskákat a pogányság vagy az ördögimádat jelképeként elítélő vallási hiedelmek is befolyásolhatnak.
A fekete macskák üldözése és babonája
E negatív asszociációk miatt a fekete macskákat az idők során sokan üldözték és féltek tőlük. A középkori Európában a fekete macskákat gyakran megölték a boszorkánysággal vagy eretnekséggel vádolt emberekkel együtt.
Egyes helyeken természeti katasztrófák vagy járványok bűnbakjaként is használták őket. Egyes babonák szerint, ha valaki fekete macskát lát az útját keresztezni vagy a házába belépni, azt a balszerencse vagy a közelgő végzet jelének tekintik.
A fekete macskák pozitív aspektusai
A fekete macskákat azonban nem minden kultúra és hagyomány tekinti szerencsétlennek vagy rosszindulatúnak. Sőt, egyesek szerencsét hozó vagy jóindulatú állatoknak tekintik őket.
Az ókori Egyiptomban például a fekete macskákat szent lényekként tisztelték, amelyek Bastethez, az otthon, a termékenység és a védelem istennőjéhez hasonlítottak. Japánban és Nagy-Britanniában a fekete macskákat a szerencse és a jólét jelképének tekintik.
Mi a kapcsolat a babiloni misztériumok és a péntek 13 között?
A péntek 13. és a babiloni misztériumok közötti egyik lehetséges kapcsolat maga a 13-as szám. A babilóniaiak az elsők között fejlesztettek ki egy kifinomult csillagászati és asztrológiai rendszert, amely a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok mozgásának megfigyelésén alapult.
A 13-as szám és a holdnaptár
A szoláris kalendárium mellett holdnaptárt is használtak, amely az évet 12, egy holdciklusnak megfelelő, 29 vagy 30 napos hónapra osztotta. Ez a naptár azonban nem volt tökéletesen összehangolva a napévvel, amely körülbelül 365 napos. Ennek az eltérésnek a kijavítására a babilóniaiak időnként egy plusz hónapot, úgynevezett második adart adtak hozzá a naptárukhoz. Ez azt jelentette, hogy egyes években 12 hónap helyett 13 hónap volt.
A 13-as számot ezért a babiloni rendszerben a szabálytalansággal és a kiegyensúlyozatlansággal hozták összefüggésbe. Azért is tartották szerencsétlennek, mert eggyel több volt, mint a 12, amely a teljességet és harmóniát jelképező szent szám volt. A babilóniaiak panteonjában 12 főisten volt, az általuk kidolgozott asztrológia 12 állatövi jeggyel dolgozott, 12 hónap volt egy évben, stb. Ha ehhez a tökéletes számhoz még egyet hozzáadnának, az megzavarná a kozmikus rendet és káoszt idézne elő – és így a 13 hónapos éveket is balszerencsésnek tartották.
A pénteki nap és Istár istennő
Egy másik lehetséges kapcsolat a péntek 13. és a babiloni misztériumok között a pénteki nap maga. A péntek germán neve (Freitag/friday, stb.) Friggről, a szerelem és a termékenység északi istennőjéről kapta a nevét, akit a bölcsességgel és a mágiával is kapcsolatba hoztak. Frigget gyakran azonosították Vénusszal, a szerelem és a szépség római istennőjével, aki viszont Ishtár, a szerelem, a háború és a szexualitás babiloni istennőjének latin változata.
Istár a babiloni panteon egyik legerősebb és legbefolyásosabb istensége volt. Úgy tisztelték, mint az ég és a föld királynőjét, az élet és a halál forrását, valamint a szerelem és a háború pártfogóját. Kiszámíthatatlanságáról és változékonyságáról is ismert volt, mivel hangulatától függően áldást vagy átkot tudott osztani híveire. Gyakran ábrázolták gyönyörű, szárnyas nőként, aki oroszlánt vagy galambot tart a kezében.
Isztár bonyolult kapcsolatban állt más istenekkel, különösen szeretőjével, Tammuzzal, a növényzet és a termékenység istenével. Egy mítosz szerint Istár leszállt az alvilágba, hogy meglátogassa nővérét, Ereskigált, a halál istennőjét. Hét kapun kellett áthaladnia, és mindegyiknél le kellett vennie egy-egy ruhadarabot vagy ékszert. Amikor elérte Ereshkigal trónját, meztelen és erőtlen volt, Ereshkigal pedig megölte és felakasztotta egy kampóra. Ennek következtében a földön minden élet elsorvadt és elpusztult.
Tammuz gyászolta Ishtart, és követte őt az alvilágba, hogy megmentse. Ea, a bölcsesség és a mágia istene segítségével Ishtar újjáéledt, és visszatérhetett a földre, de csak azzal a feltétellel, hogy minden évben hat hónapig helyet cserél Tammuzzal. Ez a mítosz magyarázta az évszakok és a vegetáció körforgását az ókori Mezopotámiában.
A pénteki napot ezért Istár kettős természetével hozták összefüggésbe, mint a szerelem és a háború, az élet és a halál istennője. Azért is tartották szerencsétlennek, mert ez volt az a nap, amikor Ishtar leszállt az alvilágba, vagy visszatért onnan, és ezzel zavart okozott a természetben és az emberi ügyekben.
Tényleg balszerencsét okoz a fekete macska?
Ennek a megválaszolása egy hosszabb cikket érdemel, amire sor kerül majd a későbbiekben. Most csak annyit írunk, hogy a válasz attól függ, hiszel-e a szerencsében, az előjelekben, és ha igen, akkor a macska jobbról balra, vagy balról jobbra ment át előtted, esetleg mögötted?
A titok nyitja az, hogy… de ezt majd máskor.
A lényeg, hogy a macskák nem okoznak balszerencsét. Jobban tenné mindenki, főként a macskák miatt, ha elfelejtené ezt az ősi babonaságot is.
Forrás: rubicon.hu, index.hu, mitoszokeslegendak, jakd.hu, pontosította és kiegészítette: Dr Peter T Sinclair