A Hold tisztelete egyidős az emberi civilizációval, amiként a Hold is évmilliárdok óta hat bolygónkra. Igazán nehéz volna elképzelni, milyen lenne az élet a Földön, ha nem volna égi kísérője – vagy másként viselkedne.
A szakrális, azaz isteni közreműködéssel megvalósuló mágia tízezer évekre visszanyúló történelmét végigkíséri a Hold és a holdhoz kapcsolódó tudás, na és persze a babonatikus hiedelmek.
Ismerd meg most, hogy mi a kapcsolat a Hold és a termékenység között és egyáltalán, a Hold tényleg a női princípium képviselője – vagy éppen nagyon is férfias égitest!
A Hold feminin vagy maszkulin? Attól függ!
Közkeletű elképzelés a nyugati kultúrkörben, hogy a Hold nőnemű, de legalábbis a női princípium égi jelképe. Párja, ezen elképzelés szerint, a Nap, amely tisztán és világosan férfias tulajdonságokkal bír.
Kétségtelen, hogy mind a görög, mind a római vallásokban így tekintettek rájuk a beavatottak. Azonban elég csak az iszlámra vetni egy pillantást, hogy azonnal kiderüljön, egyáltalán nem abszolút, szent igazság a Hold női mivolta.
A Hold az isteni útmutatás jelképe az iszlámban
A holdsarló az iszlámban ugyanolyan alapvető vallási jelkép, mint a kereszt a kereszténységben vagy a Dávid-csillag a judaizmusban. Egyik sem magát az Istent jelképezi (hiszen akkor bálvány volna), hanem utal az Istenre.
A holdsarló az útmutatást jelenti az iszlámban. Márpedig kevés maszkulinabb, férfiasabb vallást lehet elképzelni, mint az iszlámot. Még a judaizmus, a zsidó vallás is inkább kiegyensúlyozott: Jahve alakjába részben beleolvadt párja, Asherah alakja, részben pedig Izráel népe a menyasszonya.
Azaz a judaizmus, mint olyan, az egész zsidó népet nőneműként kezeli a szakrális jelképek síkján! Ha pedig alaposabban körbenézünk az ókori Közel-Kelet vallásaiban, szinte egyöntetűen azt találjuk, hogy a Hold bizony elsődlegesen a férfiúi energiákat testesíti meg.
A bika szarva a Hold sarlója
Sőt Mezopotámia vallásaiban a holdisten a napisten bátyja, idősebb testvére, aki rangban gyakorta magasabban áll. Ennek az oka pedig abban keresendő, hogy a Hold másként látszik a különböző szélességi körökön.
Míg Európában inkább a függőlegeshez közelít, addig Mezopotámiában már egyre inkább a „hátán fekszik”, azaz egy tálhoz – vagy éppen bikaszarvhoz hasonlít! Ennek az oka az, hogy a Hold tengelyének dőlésszöge eltér a Földéhez képest, így az Egyenlítőről láthatjuk a holdsarlót „feküdni”.
A Hold, mint a termékenység jelképe
A bika az őskor óta a termékenység egyik jelképállata, és értelemszerűen maszkulin, azaz férfias állat. A Hold és a bikaszarv azonosítása már emiatt is megmagyarázza, miért bírnak a holdistenek és általában a Hold termékenység-aspektussal.
Emellett azonban adódik még egy közkeletű elképzelés a Hold termékenységre gyakorolt hatásáról, ez pedig a menstruációs ciklus átlag 28 napos időtartama, és a Holdciklus 28 napos időtartamának azonossága.
A Telihold és a menstruáció között van kapcsolat, csak egészen másféle, mint sokan hiszik
A közkeletű elképzelések ritkán bizonyulnak valósnak. Itt is ez a helyzet: a Hold nem 28 naponta ismétli a fogyás-növekedés ciklusát, és a nők ciklusa sem azonos ütemű!
Éppen, hogy az figyelhető meg, hogy minden nő ciklusa a maga ritmusa szerint alakul és pontosan emiatt különleges, hogy az egy közösségben lévő nők ciklusa összehangolódik! Márpedig, ha eleve azonos volna, nem történhetne összehangolódás, és a világon mindenütt, minden egészséges, termékeny nő ugyanazon napokon menstruálna.
A Hold is kétféle ciklussal bír, és még véletlenül sem 28 napos egyik sem!
Az első, 27,3 napos sziderikusnak ciklusnak hívjuk, a másik, 29,5 naposat pedig szinodikusnak.
A sziderikus hónap csillagászati típusú mértékegység, átlagosan 27,321661 nap hosszúságú, és a Hold a Föld körüli pályájának periódusidejét jelenti egy fix pontból mérve. Nem teljesen állandó érték, számolásnál egy átlagértéket veszünk alapul.
A szinodikus hónap hossza szintén átlagos érték, mert ez is változó hosszúságú. Az átlagot tekintve 29,53059 napig tart: a Földről nézve ennyi idő alatt váltja a Hold az összes fázisát teliholdtól teliholdig.
A két ciklus közötti eltérés oka egyszerű: mivel a Föld és a Hold együtt mozognak a Nap körül, a Holdnak több időre van szüksége, hogy a Naphoz viszonyítva, ugyanabba a pozícióba kerüljön.
A 28 napos holdhónapokkal való számolás ugyan logikusnak tűnik – ekkor 13 hónap lesz egy évben –, ám ez folyamatos korrekcióra szorul, hiszen egyfelől a 13 darab 28 napos hónap 364 napot ad ki, ami átlagosan 1,24 nappal rövidebb, mint a szoláris év, másfelől se a sziderikus 27,3 se a szinodikus 29,5 napos holdciklussal nem egyezik!
Ráadásul még a menstruációs ciklussal sem egyezik.
A menzesz 28 napos? Csak a nők 13%-nál!
Az, hogy a női periódus 28 napig tart, ugyanilyen makacs tévhit. Itt is könnyű megtalálni az okot, miért terjedt el: mert könnyű vele számolni.
Ahogy a Holdnak sincs 28 napos tényleges ciklusa, úgy a menzesznek sem. Nem is olyan régen az UCL-en (University College of London) végeztek egy kutatást, amiben 124 648 svéd, amerikai és brit nő összesen 600 000 menstruációs ciklusát vizsgálták.
Ebből az derült ki, hogy egyfelől 21 és 35 nap között bármilyen hosszú lehet a periódus (igen, ha neked ezen értékek között mozog, megnyugodhatsz, teljesen rendben vagy!), másfelől még véletlenül sem 28 napra jött ki az átlag.
Az átlagos menstruációs ciklus ugyanis 29,3 nap, ami viszont a szinodikus holdhónappal szinte teljesen azonos! Mindez tehát azt erősíti, hogy a Hold és a női ciklus közötti összefüggés valós, csak éppen egyik sem 28 napos, és minden nőnek a saját bioritmusa határozza meg a periódusa kezdetét és hosszát.
Túl hosszú a periódus? Az éjjeli világítás segíthet
Apropó, túl hosszú periódus. M. C. Lin és munkatársai végeztek egy kísérletet 1990-ben, amely során extrém hosszú periódusú (45 napos!) nők ágya mellett égett 100 wattos éjszakai lámpa a periódusuk 13-17 napja között.
Az egyik csoportnál normál lámpafény világított, a másikuknál tompított, a fényképészetben ismert „biztonságos”, vörös fény. A kísérlet során a normál lámpafény átlagosan 12 nappal rövidítette le a menzesz periódusát, míg a „biztonságos” fény nem volt rá hatással.
Mindez azt sejteti, hogy az emberiség a történelme sok százezer éve során a Hold igenis fontos szabályozó szereppel bírt a menstruációban: normalizálta azok ciklusát, akiknek a Telihold fénye nélkül túlságosan hosszúra nyúlt volna.
A Hold egyszerre férfias és nőies – mindez a nézőponttól függ
Kimondhatjuk tehát, hogy a Holdat joggal lehet egyaránt férfiasnak és nőiesnek tekinteni.
A bikával való analógiás azonosság miatt a Hold nagyon is termékenyítő erővel bír bármely termékenységi rituálé során, míg a Hold szinodikus ciklusa egyfelől megegyezik a nők többségének menstruációs periódusával, másfelől a Telihold fénye jótékony hatással bírhat a menstruációs ciklus hosszára.
A Hold tehát nem tekinthető csak nőiesnek, és az érzelmekkel, az érzelmi világgal való azonosítása inkább ered a menstruációval való szinkronicitásból, mintsem a termékenységhez fűződő viszonya miatt.
A Hold jelképe az Ősi vallásban
Számunkra, az Ősi Hit követői számára a Hold ezért nem a nőiességet és az Istennőt testesíti meg, hanem a termékenységet. Számunkra a Hold fénye egyaránt férfias és nőies, és az Istennő teremtő erejét jelképezi.
Úgy tekintünk a Holdra, mint a Nap testvérére, ezért megtartjuk a holdünnepeket is, amelyeken a nők női, a férfiak férfiúi energiájukban erősödhetnek meg.
Forrás: great-goddess.com