A titkos társaságokról rengeteg (tév)információ kering a köztudatban. Írásunkban eloszlatjuk a köd egy részét.
“Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?”
Jézus azt válaszolta: “Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.”
A zsidók ellene vetették: “Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?”
De ő saját teste templomáról beszélt.
/…/ sokan hittek benne, mert látták a csodákat,
amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,
s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.”
[János 2.18-25]
Titkos Társaság. Mikor ezt a szót halljuk, a legritkább esetben gondolunk, mondjuk a katonai belső elhárítás tagjaira, akik személyazonosságát valóban szigorú titokként őrzi a nemzetbiztonság.
Tartalomjegyzék
Ez az elnevezés sokkal nagyobb titkot sejtet. Magát a TITKOT.
Kép forrása
A létezés és az élet titkát. Él bennünk a vágy, sőt mi több, a meggyőződés, hogy kell léteznie egy Társaságnak, egy Rendnek, aki ismeri és tudja, hogy mi ez a Titok, és féltve őrzi, rejtegeti, hogy csak az arra méltók juthassanak hozzá.
Vagy éppenséggel lehet, hogy nem is rejtegeti, éppen ellenkezőleg megőrzi azok számára, akik felnőnek lélekben a feladathoz, hogy feltárják ezt a titkot, önmaguk és a Világ dicsőségére.
Okkult = titkos, rejtett
Ami biztos, hogy ha titkot őrző társaság nem is, a titok mindenképen rejtett, latin szóval occult, és így minden olyan rend, amely eme rejtélyes titok őrzőjének, ismerőjének vallja magát, bizonyos értelemben okkulttá, azaz titkossá lesz.
No nem azért mert önmaga létezése lenne titkos, hanem mert a bölcsesség, amelynek megőrzésére hivatott marad természeténél fogva örök titok az arra értetlenek előtt.
A titok megvédi önmagát.
Míg a titkot őrző titkos társaságok százával váltották már egymást az évezredek során, a megismerendő mindig ugyan az marad. Philosophia Perennis – mondták róla a görögök, az örök bölcsesség.
Eme bölcsesség Tudása századról-századra jár, alakról-alakra vált, de természete változatlan marad. Társaságában időzik megannyi titkos társulat, rend és csoportosulás, míg idejük és koruk engedi.
Merre keressük a legnagyobb titok társaságát?
Olyan szigorú értelemben vett ’titkos’ társaság nem létezik és soha nem is létezett, amelyről nem lehet tudni semmit. Vagy ha igen, akkor a görög misztériumvallásokhoz hasonlóan, mint amilyen pl. Orpheusz, vagy Trophóniosz kultuszához kapcsolódott, meg is őrizte titkait.
Mára több ezer bejegyzett és ’hivatalos’ titkos társaság vallja magáról, hogy eme bölcsesség templomának legfőbb letéteményese:
- Akhet-Hwt-Hrw,
- Militia Crucifera,
- Ambrosii Magi Hortus Rosarum,
- Ecclesia Gnostica Universalis,
- Fraternitas L.U.X. Occulta,
- Ordo Templi Orientis,
- Argenteum Astrum,
- Aurum Solis,
- Fraternitas Mercurii Hermetis,
- Lectorium Rosicrucianum,
- A.M.O.R.C.,
- G.O.T.A.,
- B.O.T.A.,
- I.O.T.A.,
- H.O.O.R.,
- R.A.U.R.,
- A.O.T.O.A., S.T.B…
Valószínűleg ahány anagramma csak létezik a világon, mindegyik mögött ott rejtezik a megfejtésre váró titok, és egy újabb titkos társaság.
Legyen az egyiptomi, enochiánus, gnosztikus, okkultista, alkimista, hermetikus, kabbalista, rózsakeresztes, thelematikus vagy templáriánus alapokon nyugvó, vagy éppen az örök ellenlétezés jegyében, boszorkány, diabolikus, tüphónikus, cthulhu, sátánista, vagy kaotikus, szülessen az bármilyen új világrend megteremtésének csillaga alatt, sejtesse a Sion Priorátus vagy az Illuminátus társaság titkolt rejtélyeit, egyetemes gondolkodásmódjában, és a titok feltárásához vezető módszertanában mindegyik megegyezik: az emberi tudatosság azon mezején végzi termékeny munkáját, amely a jelképek és szimbólumok archetipikus nyelvén szól hozzánk.
És míg a titkot őrző társaságok ugyan lehetnek titkolódzók, vagy titokzatosak, maga a titok – mint minden korban, ma is nyílt titok; ahogy mindig is az volt.
Ott van minden ember birtokában.
A társaságok legfőbb feladata pedig nem más, mint, hogy feltárják eme pazar tulajdon természetét előttünk. Annak rendje és módja szerint. A rend isteni, a mód emberi.
A Templom TE vagy
Talán egyetlen olyan ma működő titkos társaság sincs, amely ne venné mintául a Spekulatív Kőművesség vagy más néven a Szabadkőművesség módszertanát, amely a Jung-i értelemben vett psziché kapuján át, a szimbólumok nyelvén és a jelképek összetett rendszerén, archetipikus misztérium-drámáin keresztül tárja elénk bensőnk megismerendő titkát.
A reneszánsz hermetizmust idéző allegorikus jelképrendszere, a reneszánsz alkimistáéhoz hasonlóan arra irányul, hogy képek formájában, közvetlenül a tudattalanhoz szóljon.
Ezzel megkerüli a felszínes racionális tudat örökös logikai késztetését, amely az értelem és a kényszerű értelmezés szűk peremvidékén tartja az emberi tapasztalatot, elrejtve előle a szent királyív alatt nyugvó érintetlen kripta isteni jelenlétét.
Hogy közvetlenül lássuk milyen a szimbólumok nyelvén szólni a legbenső titkairól, nézzük meg ennek a közös forrásnak a jelképrendszerét.
A spekulatív kőművesség központi jelképe a Templom, amely magának az embernek az allegóriája.
Néha a Páholy kifejezéssel illetik, amely az angol Lodge megfelelője, amelynek talán szerencsésebb fordítása lenne a menedékszállás, vagy pihenőhely. Az emberi létállapot ugyanis inkább ez; egy átmeneti szállás, amelyben mégis otthonra kell lelni.
A három beavatási fokozat jól reprezentálja a lelki fejlődés három szakaszát, ahol a kőművessegéd a fizikai világgal összeköttetésben álló aspektust, a kőműves a tudattalan lelki dimenzióival kapcsolatba kerülő, míg a kőművesmester a szellem tudati szintjén megkötött pszichét fémjelezi.
A szabadkőműves páholy felépítése is jól írja le lélektani szempontból, hogy milyen is egy ember belső szerkezete, ahol az egyes tisztségviselők tisztsége jól megfeleltethető a psziché egyes funkcióinak.
A klasszikus hét tisztség a világegyetem univerzális hetes rendjét tükrözve pontosan írja le benső működésünk: a szellemet, felsőbbrendű énünket megtestesítő Tiszteletre méltó Mester, az Idősebb és az Ifjabb Gondnok, akik a lélek és a Jung-i értelemben vett Selbst megtestesítői, a Fődékán, aki a Nagymester hírvivője, egyértelműen az éber tudatosság, a ’jelenlét’ megtestesítője, az Aldékán, aki az Idősebb Gondnok hírvivője az ’érzékelés’, míg a templom bejáratát belülről védő Belső Őr, az egó, az öntudat, aki csak azt enged be a templom csarnokába, amit jónak lát, míg végül az Ajtónálló valahol maga az érzékelő-képesség, ami a maga korlátaival együtt kint tartja mindazt, amit beengedni nem vagyunk képesek.
A templom újjáépítése
Salamon templomának allegóriája azt is elmeséli, hogy mivel a templomot többször is lerombolták, azt szükségszerű folyamatosan újjáépíteni. És az ember valódi rendeltetése ez.
Ha az ember ráeszmél, hogy jelen állapota a lerombolt temploméhoz hasonlatos, hogy valójában egy bukott létállapotban időzik, jelen formájában tökéletlen, durva megmunkálatlan sziklához hasonlatos, akkor saját akaratából elhatározhatja, hogy a belső felemelkedés útjára lép, és újjáépíti templomát.
A kiindulási alapot a faragatlan nyers kőtömb jelképezi, amelynek mélyén persze ott rejtekezik a gyémánt.
Mind a három eszmélési fokozatnak megvan a maga három jelképes szerszáma, és a templom-építés, kőfaragás eszközei a tanulás folyamatának szimbólumai, amelyek, mint minden titkos tradícióban több szinten értelmezhetőek. Pl. a kőművesség két alapeszköze, a derékszög és a körző, azon túl, hogy a lélek és a szellem jelképei, arra is tanítják a szabadkőművest, hogy cselekedeteiben legyen egyenes, mint a derékszög szára, és vágyait, valamint az élvezeteket a körző segítségével határolja körül, hogy korlátok között tudja tartani őket.
Általánosan igaz minden tradícióra, hogy a kiegyenlítődést, az egyensúly helyreállítását célozza, és jelképeivel is ezt igyekszik minden beavatási szinten sugalmazni.
A három fokozat szerszámai tökéletesen példázzák a tudat fejlődésének három szintjét, amely kőművessegéd szintjén a durva fizikai sík megmunkálását jelképező mérőléc, véső és kalapács eszközeitől vezetnek, a kőműves szintjén megjelenő belső lelki tartalmakat jelképező ácszsinór, szintező és derékszög eszközein át, a kőművesmester pusztán szellemi tervezőeszközeihez, ami a ceruza, a függőón és a körző.
A templom újjáépítése nagyon fáradságos, és korántsem egyszerű művelet.
A megmunkált kőtömbbé válás csak a segédnek állapot vége, a mesterré válás feltétele maga a halál, a Belső Őr meghaladása. Szertartása a rituális halál, amely nem a teljes megsemmisülést jelenti, hanem az emberi létállapot meghaladását.
És ez nagyon pontosan mutat rá a valóság természetére: furcsa inverz viszony áll fenn az élet és a halál között. Az emberi élet, az isteni élet halála, az emberi élet halála, az isteni jelenlétre ébredés kezdete. A kőművesmester beavatása során visszanyerheti ezt a tudatállapotot.
Nem az ember hal meg ekkor, hanem az önmagunkról kialakított elképzelésünkre vár az elmúlás. Az emberben a halhatatlan lélek lakik, a romolhatatlan gyémánt, mely csak arra vár, hogy az élet álmából isten öntudatára ébredjen.
Ezt tudni: a legnagyobb titok.
Szerző: Tarr Bence László
Forrás: tarrdaniel.com