Éntelenség és Üresség: a buddhizmus alapvető kérdései a Ma embere számára
“Avalókitésvara, a szent Úr és Bódhiszattva a túljutott bölcsesség mélységes ösvényén járt. Magasanról lenézett, észrevett csupán öt halmot, és látta, hogy saját ön-valójukban üresek. Itt, Ó Sariputra, a forma üresség, és a teljes üresség a forma; az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől; akármi ami forma, az üresség, akármi ami üresség, az forma. Ugyanez igaz az érzésekre, észleletekre, ösztönökre, és a tudatosságra. Itt, Ó Sariputra, az összes dharma ürességgel van megjelölve; nem születők vagy elmúlók, nem bemocskoltak vagy tiszták, nem hiányosak vagy tökéletesek. (…)”[1]
A Buddhizmus alapvető kérdései közé tartozik az éntelenség (anátman) és az üresség (sunyatá) kérdése, amely a buddhista filozófia minden területét átszövi, én mégis ismeretelméleti szempontból fogom vizsgálni.
A tagadott dolog beazonosítása
Mivel a buddhista ontológia szerint, a létező (sat) az, ami megismerhető (jnéya); így szükségszerűen, az ami nem ismerhető meg, az nem-létezik (asat).
Ennek értelmében minden létező megismerhető – tapasztalásunk számára nincs megismerhetetlen -, vagyis minden létező tárgyként (visaya) fogható fel, mert valamely tudatosság tárgya.
A létezést kitöltő tartamok (dharmák) építik fel magukat a dolgokat (bháva); ennek értelmében minden dolog összetett (samskrita).
Read More »Éntelenség és Üresség: a buddhizmus alapvető kérdései a Ma embere számára