A Templomos Rendet azóta övezik legendák, amióta egyre növekvő hatalomra tett szert Európában. Ma, 2018. március 18-án történt hétszáznégy éve, hogy az utolsó nagymesterük, Jacques de Molay máglyahalált halt. Az átka pedig megfogant hóhérain - vagy mégsem?
Hét évszázada és négy éve lépett máglyára a templomosok 23., egyben utolsó nagymestere, Jacques de Molay.
Ki volt a 23. nagymester, Jacques de Molay?
A valószínűleg francia földön született szerzetest, Jacques de Molayt Akkó várának eleste után, 1292-ben választották meg a Szentföldről kiszoruló rend élére. A belső reformokat is sürgető nagymester támogatókat keresett a keresztes háborúk újrakezdéséhez, próbálta megszerezni a mongolok, valamint több európai uralkodó segítségét.
Terve előbb az volt, hogy saját templomos államot hoz létre, majd ennek kútba esése után mongol segítséggel akart visszatérni az elveszett Szentföldre. Molay 1306-ban utazott Franciaországba, az avignoni V. Kelemen pápa hívására, aki felvetette az Ispotályosok és a Templomosok egyesítésének tervét.
De Molay nagymesteri évei
Akko 1291-es elestét követően az európaiak Ciprus szigetére húzódtak vissza, Ciprus lett az egyre fogyó Jeruzsálemi Királyság főhadiszállása. 1291. őszén a rend egy gyűlésén felszólalva javasolta a rend megreformálását, valamint magát ajánlotta leendő nagymesterül. 1292-ben az előző Nagymester elhunyt, és mivel egyetlen komoly ellenfele sem volt, de Molay került megválasztásra. 1293 tavaszán Molay új célt tűzött ki maga elé, a Szentföld visszahódítását, ehhez előtte azonban kapcsolatokat épített ki Európa uralkodóival. Elsődleges célja Ciprus és a rend megerősítése volt, csak ez után kerülhetett napirendre egy esetleges támadó hadjárat.
1299 és 1303 között Molay annak szentelte idejét, hogy a mamlúkok ellen új hadjáratot szervezzen, a terv az volt, hogy a keresztény lovagrendek a ciprusi királlyal, valamint a ciprusi arisztokráciával együttműködve, esetlegesen a mongolokat is bevonva megtörjék a mamlúkok uralmát és bevegyék a szíriai Tortozal városát. Az idők során többször került kilátásba egy esetleges frank-mongol szövetség, de ez alól a mongolok minduntalan kihátráltak. 1299-ben a mongol sereg megtámadta Sziriát kezdeti sikereket érve el, mely felbátorította Molayt, és 16 flottából álló hajóhadával II. Henrik ciprusi király vezetése alatt megszállták az egyiptomi-szír partszakaszt, de komolyabb eredmény nélkül kellett visszatérniük Ciprusra.
1302-ben elesett a keresztesek utolsó partközeli állása, Raud, ezután Molay belátta csupán egy jól felszerelt ütőképes hadsereggel, egy keresztes hadjárattal érhet el sikereket.
Hugues de Payns mellett ő a legismertebb templomos lovag, Nagymesterként a célja az volt, hogy megreformálja a Templomos lovagrendet, hogy az képes legyen megbirkózni a Szentföldön végbement változásokkal. Európában csökkent a keresztes háborúk támogatottsága, valamint bizonyos háttérben mozgó erők a rend feloszlatásán és annak vagyonának megszerzésén munkálkodtak.
Bár ennek sem volt túl sok realitása, a nagypolitika és a kapzsiság közbeszólt. Az előzetes tárgyalások során szóba kerültek bizonyos vádak, melyekkel egy rendből kilépett férfi vádolta a rendet, – eretnekség, szodómia, pogány szertartások, istenkáromlás – de ezek alól Molay tisztázta a rendjét. Ennek ellenére 1307 során egy pápai bulla alapján mégis megindult a rend felszámolásával véget érő per.
A Templomosok elleni vádak háttere: adósság
V. Kelemen pápa 1307-es kezdeményezésére különböző rettenetes és minden bizonnyal nagyrészt koholt vádak (egyebek mellett eretnekség, istenkáromlás, szodómia) alapján per indult a rend ellen. Molayt ötezer testvérével együtt fogták le Franciaországban, majd 1312-ben a pápa a rend feloszlatását is kimondta. Az eljárásban nagy része volt IV. (Szép) Fülöp francia királynak (ur. 1285-1314), aki nagy befolyással bírt V. Kelemenre.
Az események mögött már a kortársak is felfedezni vélték a francia király árnyékát, aki Anglia ellen viselt háborúi miatt úszott az adósságokban – legnagyobb hitelezője pedig „véletlenül” a dúsgazdag templomos rend volt. Templomosok ugyanis két évszázados fennállásuk alatt (1119-ben alakultak meg) a katonáskodás mellett a pénzügyek terén is szép eredményeket értek el, szabályos bankrendszert tartottak fenn Európában, kezük alatt mérhetetlen vagyon halmozódott fel.
Ez okozta aztán a vesztüket.
A Templomosok elleni per
1307. október 13-án Franciaországban elrendelték valamennyi lovag elfogását, megkezdődött a per, mely során a kínzásokkal szóra bírt foglyok természetesen bármit bevallottak. Európát felkavaró botrány tört ki, egy hónappal később a pápa már valamennyi európai uralkodótól követelte a rend tagjainak bebörtönzését. A Templomos Lovagrendet 1312-ben oszlatták fel hivatalosan, vagyonát az Ispotályosok kapták meg.
De Molay letartóztatása és máglyahalála
Az eretneknek nyilvánított Jacques de Molay-t 1314 tavaszán (március 18.) máglyahalálra ítélték a kínzásokkal kicsikart vallomások alapján. A templomosokról szóló történetek hatással voltak a kora újkori szabadkőművességre is.
A per során kicsikart vallomások alapján, és a rend zártságából eredő misztikum miatt számos legenda született állítólagos tevékenységükről. A templomosokról szóló legendák hatással voltak a kora újkori szabadkőművességre is, állítólagos elrejtett kincsüket pedig a mai napig keresik kalandorok szerte a világban.
A Templomosok átka – valóban hatott?
A krónikás feljegyezte Jacques de Molay átkát, mely így szólt:
Pape Clément !… Chevalier Guillaume !… Roi Philippe !… Avant un an, je vous cite à paraître au tribunal de Dieu pour y recevoir votre juste jugement ! Maudits ! Maudits ! Maudits ! Tous maudits jusqu’à la treizième génération de vos races !
(Kelemen pápa! … Chevalier Guillaume! … Fülöp király! Egy év múlva megidézem Önöket, hogy jelenjenek meg az Isten udvarában, hogy megkapják az igaz ítéletet! Átok! Átok! Átok! Legyen átkozott a fajtájuk a tizenharmadik nemzedékig!)
Persze valószínűleg bárki átkozódna ha máglyára küldik kínhalált halni… ám Jacques de Molay tudhatott valamit.
Szép Fülöp 1314-ben egy már „jól bevált” vadászbalesetben halt meg. Az átok 13 íziglen szólt, gyorsan nézzük néhányat az utódok közül. Közvetlen utódja X. Lajos, aki mindösszesen 27 évet élt (1289-1316), apjától egy lázongó és adókkal súlytott országot örökölt, melynek mindösszesen 1 évig ült a trónján.
Utódja I. János, aki tisztázatlan körülmények között, de mindössze 5 napig élt.
V. (Hosszú) Fülöp(1291-1322) követte őt a trónon, aki uralkodásának 6 éve alatt még mindig nem tudja a káoszból kikormányozni az országot, folyamatosak a lázadások, fokozódik a szegénység és éhínség, járványok pusztítanak. 1322-ben maga is betegség áldozata lesz, vérhasban és lázbetegségben szenved, 5 hónap múlva meghal.
A következő uralkodó IV. (Szép) Károly, aki kicsit kusza fonalakkal kapcsolódott a trónhoz, nem egyenesági leszármazott, és hogy a sorsa kövesse őt is, fiú gyermeke nem lévén, ellenben 3 házassága is volt, az egyik legfontosabb ténykedése a hatalmának megszilárdítása volt. Nyitott az angol udvar felé, melynek halálát követően a 100 éves háború kirobbanása volt a következmény.
VI. Fülöp az eddigiekhez képest rekord időt volt trónon, 1328-1350-ig, nevéhez leginkább a 100 éves háború és francia veresége, valamint a nagy pestisjárány fűzhető. Feleségeitől számos gyermeke született, ám mindössze 3 élte meg a felnőtt kort, minden más utódja csecsemőként, vagy kisgyermekkorban elhunyt.
A másik két résztvevő sorsa is rövid úton halál lett
V. Kelemen pápa szűk egy hónappal élte túl a nagymesterek halálát, április 20-án még abban az évben őt is utolérte a végzete.
Guillaume de Nogaret a király pecsétőrzője és a templomosok elleni per vezetője, akiről bizton állítható, hogy leleményességének és rendkívüli kreativitásának hatására sok lovag vallotta be az általa felhozott vádakat. Röviddel a nagymester máglyahalála után megmérgezték… a dolog annyiban sántít, hogy Nogaret nem 1314-ben hanem még a nagymesterek kivégzése előtt, már 1313-ban meggyilkolták.
A valószínűbb verzió szerint nem Nogaret, hanem Marginy lett megátkozva, ám ez mit sem változtat a dolgon, őt ugyanis szűk egy évre a kivégzés után X. Lajos előbb sikkasztás vádjával perbe fogta és száműzte, majd boszorkányság vádjával végül elítélték és 1315-ben felakasztották.
Források: rubicon.hu, index.hu, mitoszokeslegendak
Képek forrása